Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

100 tartás iránti perek nincsenek az idézett törvényczikk által a házas-1 sági bírósághoz, mint ügybirósághoz utasitva, — következéskép a másodbirőságnak az illetékesség kérdésében hozott határozata felülvizsgálattal meg nem támadható, — sőt a mennyiben alperes a sommás bíróság hatásköre ellen az első bíróság előtt pergátló kifogással a miatt nem élt, hogy az ügy nem tartozik a sommás eljánís alá, és a mennyiben nem oly pergátló kifogásról van szó, mely az eljárás minden szakában hivatalból figyelembe veendő lenne, — a S. E. T. 153. §-a értelmében az a felebbezési biróság előtt érvényesíthető sem volt. Áttérve alperes felülvizsgálati kérelmének érdemére : alaptalan alperesnek az a panasza, hogy megsértetett az 1804 : XXXI. t.-ez. 90. §-ában foglalt az a jogszabály, hogy csak a nem vétkes nőt illeti meg a tartás, a mennyiben ily tartásra a nőnek vagyona elégtelen, és megsértetett a lOi. §-ban foglalt az a jogszabály, hogy a férj a tartás kötelezettsége alól fel is mentheti. Alperesnek az idézett szakaszokra alapított érvelése a jeleit ideiglenes női tartás iránti perben tekintetbe nem vehető, az idézett 90. §. a házasságnak a házassági biróság által való felbontásánál, a 10:2. §. pedig a házassági válóperben az ideiglenes ágytól és asztaltól való különélés elrendelésénél felmerülő tartási kérdéseknél nyernek alkalmazást. — Ellenben az ideiglenes női tartás megítélésénél alapul az a körülmény szolgál, hogy a házassági együttélés megszakítását a férj sérelmes magaviselete okozta. Az ez irányban keletkezett ítéleti rendelkezés ideiglenes jellegű, mely a házassági biróság ítélkezésének útjában nem áll, és a mennyiben a házassági biróság a tartási viszonyokat szabályozza, hatályát veszti. A mi már most felperes keresetének jogalapját illeti, az tényállás gyanánt meg van állapítva, hogy alperes a vele házasságban élő felperest elhagyta, és e szerint alperes szolgáltatott okot a házassági együttélés megbontására, ebből folyólag helyesen alkalmaztatott a jogszabály, hogy alperes az ideiglenes tartásdíj fizetéseben elmarasztaltatott. A most jelzett megállapított ténynyel szemben felhozza ugyan alperes védelemül, hogy felperes vétkes magaviseleténél fogva a tartásdíjra igényt nem tarthat. E részben a felebbezési biróság az alperes által felhozott bizonyítékokat, jelesül a tanuk vallomását, a felperestől származott leveleket mérlegelte, ezek alapján azonban nem állapított meg oly tényeket, melyekből a felperes vétkes maga-