Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)
76 tályon kívül helyezve nincsenek, mivel az idézett törvény e részben csak is a házassági válóper folyama alatt kiszolgáltatandó női tartásról rendelkezik, az alperes által a tárgyaláson felhozott és a felülvizsgálati kérelemben fenntartott az a pergátló kifogás tehát, hogy alperes időközben a házasság felbontása iráni a keresetet megindítván, többé a tartásdíj iránti követelés ez útra nem tartozik, tekintetbe nem vétetett. Nem alapos ugyan alperesnek az a panasza sem, hogy a felebbezési bíróság a felperestől származó és alperes által becsatolt levelekkel bizonyított azt a körülményt, hogy felperes magát vádolja a közös élet felbomlásáért, jogszabálysértéssel mellőzte, nem alapos pedig azért, mert a bíróság ítéletében a szóban forgó leveleket bizonyíték szempontjából mérlegelte, és mert ily helyzetben a felebbezési bíróságnak a ténykérdés megállapításának körébe tartozó az a kijelentése, hogy a kérdéses levelekkel, tekintetbe véve a részletezett egyéb bizonyítási adatokat, nem talált bizonyítottnak oly körülményeket, melyekből levonhatta volna azt a következtetést, hogy a házasságon kívüli külön életre felperes sérelmes magaviselete szolgáltatott volna okot, felülvizsgálati kérelemmel a S. E. T. 197- §-a értelmében sikeresen meg nem támadható. Másrészről azonban alaposnak tekintendő alperesnek panasza abban a részben, hogy a felebbezési bíróság nem vette tekintetbe azokat a tényeket, illetve azoknak a tényeknek megállapításába nem bocsátkozott, melyeket alperes felperesnek a különélés ideje alatt folytatott erkölcstelen életmódja okából védelméül felhozott. Alapos pedig ez a panasz azért, mert még abban az esetben is, ha a tényleges különélés megkezdésére a férj hibája szolgáltatott okot, annak a kérdésnek megbirálásánál, vájjon a férj nejének ideiglenes eltartására kötelezendő-e, avagy nem ? a nőnek a különélés ideje alatt folytatott életmódja lényeges befolyással bir. Jogszabályt sértett tehát a felebbezési bíróság az által, hogy az alperes részéről nejének erkölcsi életmódjára vonatkozó tényállás valóságának vagy valótlanságának megállapításába nem bocsátkozott és a peres ügyei egyedül a keresetben felhozott jogalapra tekintettel bírálta el, minthogy pedig a tényállás megállapításának hiányosságánál fogva az ügy érdemleges eldöntésre nem alkalmas, ez okból a S. E. T. 204. §-a értelmében a felebbezési bíróság íteletet feloldani és a megfelelő további eljárást elrendelni kellett. (Kir. Curia I. G. 253/97. 1897 október 8.)
