Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

47 állása szerint a felperes keresete elutasításánál nem indult ki a gyógykezelésnek a felperes által panaszolt megkülönböztetéséből, hanem azt a döntő ténykörülményt, hogy a felperes jogelődje az alperesek jogelődjét 8 éven át gyógykezelte-e ? miután az ez irányban kihallgatott Gs. J. tanú erről mit sem tudott, dr. B. J. vallomásának pedig bizonyító erőt nem tulajdonított, nem fogadta el bebizonyitottnak. A felebbezési biróság e megállapításának helyességét is megtámadja a felperes felülvizsgálati kérelmében, mert panasza szerint a felebbezési biróság akkor, a mikor Ítéletének indokai szerint azért nem tulajdonít a felperes engedményezője tanú vallomásának bizonyító erőt, mert az ezzel bizonyítani kivánt gyógykezelés megtörténte más módon is bizonyítható lett volna, helytelen következtetésből indul ki és mert helytelen a felebbezési bíróságnak ez a kijelentése is, hogy az engedményező fél az engedményes által indított perben ügyfélként eskü alatt nem hallgatható ki. Ezek a panaszai szintén alaptalanok. A felebbezési biróság a perben kihallgatott tanú vallomásának tartalmát, annak bizonyító erejét a S. E. (>4. §-a értelmében, meggyőződése szerint szabadon mérlegelheti és a mennyiben a tanú vallomásának bizonyító erejét annak következtében is meggyöngitettnek találja, mert meggyőződése szerint a bizonyító fél kizárólag a tanúval bebizonyítani szándékolt körülményt másként is bebizonyíthatta volna, ennek kijelentésével szintén csupán a tanúvallomás méltatására vonatkozó meggyőződéseinek okait adja elő; a bizonyítékok szabad mérlegelése feltételét tehát a felebbezési biróság nem sértette meg. Nem bír ugyan jelentőséggel a felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság az ő engedményezőjének a perben tanúként történt kihallgattatása alkalmával tett vallomásánál az ügyfélnek eskü alatt tett vallomása szerint leendő méltatását megtagadta, nem pedig azért, mert a biróság szabadon és meggyőződése szerint mérlegeli épen úgy az eskü alatt kihallgatott fél, mint a tanú vallomását: a midőn tehát a felebbezési biróság Ítéleti tényállásában -a felperes engedményezőjének tanúként kivett vallomását méltatva, ennek bizonyító erőt nem tulajdonított, e vallomás bizonyító erejére nézve nem lehet befolyással az, ha tanú ügyfélnek tekintetnék. Mindazáltal a panasz azért is alaptalan, mert az engedményező az engedményes által indított perben nem tekinthető ügyfélnek, — reá nézve