Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. II. kötet 1896,1897 (Budapest, 1898)

6 olyan érczterményeknek beváltása folytán utalványozta ki a beváltok részére, a mely ércztermékeket még a felperes bányatársulat az általa folytatott üzem idejében, tehát az E. a. szerződés megkötése előtt váltatott be, következőleg az, a felperes társaság által folytatott bányaüzletnek fel nem szedett gyümölcse, be nem hajtott haszna, a melyhez való jogigénye a felperes társaságnak az ércztermékeknek beváltása fényéből származván, annak kiutalása előtt már az E. a. szerződés megkötése idejében fenállott. A felperes tulajdonjogi igényének érvényesíthetése tehát annak eldöntésétől van feltételezve, hogy az E. a. szerződéssel a felperes társaságnak az ezen szerződést megelőző időből származó követelési jogigényei szintén átruházás tárgyává tétettek-e vagy sem? Ez a kérdés, az E. a. szerződés tartalmának helyes magyarázata alapján nemlegesen volt eldöntendő. A szerződés szövegében a felek részéről nincs annak kifejezés adva, hogy a felperes bányatársaság eddigi üzleti követelési igényeit az alperesre átruházza, fenálló üzleti tartozásait pedig az alperes átvállalja. Abban nem a felperes társaság vagyonjogainak az összessége (universitas rerum) képezte a jogügyletnek tárgyát, hanem a felek kifejezetten adásvételi szerződést kötvén, ennek tárgyait a), b) és c) pontok alatt felsorolták, és minémüségüket megjelölték, a felsorolásnál azonban a cselekvő követelések nem említtetnek fel. Igaz ugyan, hogy a szerződésben kifejezés van adva annak is,, hogy a mennyiben az eladó bányatársaságnak a felsoroltakon felül egyéb ingó- és ingatlan tulajdona vagy bányajogosítványa is léteznék, ezek is eladottaknak tekintendők, de ez az általános kifejezés is csak az azt közvetlenül megelőzőleg kijelölt természetű és minőségű bányatulajdonra és jogosítványra vonatkoztatható, s nem egyúttal az ott fel nem említett követelési jogigényekre. De más felől a szerződés 4. pontjába felvett az a kikötés, hogy az eladott tárgyaknak hasznai és terhei 1890 november 1-től fogva, a vevőt illetik meg, a helyes magyarázat szerint úgy értelmezendő, hogy a megelőző időnek hasznai és terhei nem a vevőt, hanem az eladót illetvén, sem a szerződés előtti időből eredő követelési jogigények átruházása, sem ily terhek átvállalása a szerződésnek tárgyává a felek részéről nem tétettek. Ezek szerint a felebbezési bíróság az E. a. szerződést ennek helyes értelmével ellenkezően magyarázván, a felperes tulajdonjogi igényének az alperes irányában való elbírálásánál Ítéletének e részben