Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. II. kötet 1896,1897 (Budapest, 1898)

nézve a magánokiratokra vonatkozóan fenálló kötelező bizonyítási szabályok alkalmazást nem nyerhetnek. 384. 282. A hitelező birtokában levő, valódiságára nézve kétségbe nem vont adóslevél, az abban elvállalt kötelezettség fenállására nézve nemcsak vélelmet szolgáltat, hanem bizonyítékot is képez, de nem zárja ki az ellenkezőnek az adós részéről leendő bebizonyítását. 388. 289. A felek szerződési szándékának megállapítása, a közjegyző előtt felvett okirat tartalma és tanubizonyítás alapján. 395. 301. Közokiratnál sincs kizárva a bizonyítás az ennek tartalmával ellentétben nem álló, hanem annak egyéb rendelkezéseivel összeférő oly szóbeli megállapodásra nézve, a mely a közokirat homályos tartalma mellett, a felek valódi szerződési akaratának megállapítására irányul. 395. 301. A törvény kellékeinek megfelelően kiállított okirat, a mennyiben nincs bebizonyítva, hogy az adós azt, tartalmának kitöltése nélkül irta alá, abbeli tartalmára nézve, hogy az adós hitelezőjéül, az abban ilyenül megjelölt felperest elismerte, teljes bizonyítékul szolgál. 419. 358. 78. §. A magánokiratnak valódisága. A magánokirat írásának vagy aláírásának valódiságát a bíróság bebizonyítottnak elfogadhatja, összehasonlítás alapján, a szakértőknek meghallgatása nélkül. 2<Í5. 70. 82—93. $$. A tanubizonyítás. Kötelező tanubizonyítási szabályok az igényperben. 247. 36., 280. 112. A bíróságnak jogában áll a tanúhoz, az általa szükségeseknek talált kérdéseket intézni. 247. 36. A tulajdonjog bekeblezését gátló telekkönyvi akadálynak fenforgása, tanúkkal nem bizonyítható. 254. 53. A felperesnek megbízottja tanuként és nem ügyfélként hallgatható ki. 255. 55. Szabálytalanul járt el a bíróság, ha a tanubizonyítási, eltekintve az igényperektől, a tanú előállítása kötelezettségének feltétele alatt rendelte el. 280. 112. Perújítás oly tanú vallomása alapján, a ki az alapperben az ellenfél kifogása folytán, az előbbi perjog szabályai értelmében nem lett kihallgatva. 287. 113. A fölött, hogy a feleknek megengedhető-e a tanúkhoz közvetlenül kérdéseket intézni, nem a tanácsnak elnöke, hanem maga a bíróság határoz. 322. 174,