Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

Való ugyan, hogy a felebbezési bíróság Ítéletében a tényállás az 1893 : XVIII. t.-cz. 121. és 170. §-ai rendelkezésének megfelelően szabatosan előadva nincsen. Minthogy azonban a felebbezési bíróság ítéletében kijelentette, hogy az első bíróság ítéletében megállapított tényállás, a felebbezési eljárás folyamán csak annyiban változott, hogy alperes kifogásolta a szentszéki jegyző által kiállított bizonyítvány tartalmának hitelességét és tanúkra hivatkozott annak bizonyítása végett, hogy az okból volt kénytelen oly háznál lakni, a melynél férfi is van, mivel felperes üldöztetésétől tartott; nyilvánvaló, hogy a felebbezési bíróság az első bíróság ítéletében foglalt tényállást fogadta el a maga részéről is irányadóul az említett változtatással. Hiányos ugyan a felebbezési bíróság Ítélete annyiban is, a menynyiben felperes perújítás keresetét első sorban arra alapította, hogy alperes vele az alapkereset indítása után és az alapper folyama alatt a szentszék előtt az 1892. évi deczember 21. napján kibékült, hogy vele a házassági együttélést három hétig folytatta és hogy ennek eltelte után őt ok nélkül elhagyta, a felebbezési bíróság azonban ennek a kereseti jogalapnak az elbírálását teljesen mellőzte a nélkül, hogy tüzetesen előadta volna, hogy az alapper folyama alatti időből eredő azoknak a ténykörülményeknek a jogi méltatását miért mellőzi, jóllehet az idézett törvény 64. §-a értelmében ennek a mellőzésnek okait tüzetesen előadni tartozott volna. Mindazonáltal felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adni még sem lehetett azért, mert, ha bebizonyítottnak vétetnék is, hogy a felek a szentszék előtt az 1892. évi deczember 21. napján kibékültek és a házassági együttélést három hétig folytatták, s hogy ezután alperes hagyta el felperest, figyelemmel arra, hogy alperes a megindított válópert tovább folytatta s hogy az most is folyamatban van, az a vitatott kibékülés komolynak és tartósnak különben sem volna tekinthető, s ennélfogva az az alapperbeli jogerős másodbirósági marasztaló határozatnak hatálytalannak kimondására alapul nem szolgálhat; továbbá, mert a felebbezési bíróság ítéletében megállapította, hogy felperes a perújítási kérelmének alapjául vett azokat a ténykörülményeket, hogy alperes tőle az 1874., 1876., 1877. és 1884. években -ok nélkül megszökött s hogy az 1884. évben B. L.-val házasságtörési viszonyban élt, nem bizonyította, felperes pedig felülvizsgálati kérelmében nem is állította, hogy a felebbezési bíróságnak ezen ténybeli megállapításai valamely jogszabály megsértésével történtek volna;