Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

4 strictum), hanem a méltányosság és jóhiszeműség szempontjából birálandók el, nem ismeri. Alaptalan az alpereseknek felülvizsgálati okul felhozott az az állítása, hogy a felebbezési bíróság a kereset alapját képező bérleti szerződést helytelenül magyarázta, s ez által a szerződések értelmezésére nézve fennálló anyagi jogszabályt megsértette volna. (1893 : XVIII. t.-cz. 185. §. a) pontja.) Előre bocsátva azt, hogy valamely okirat tartalmának magyarázata a mennyiben a felek szerződési akaratának megállapítása a tényállás megállapításának körébe tartozik, eltekintve az e czélra használt peranyag kérdésétől, csak annyiban szolgálhat felülvizsgálati okul, a mennyiben a magyarázat az anyagi törvény szabályainak mellőzésére vagy téves alkalmazására vezethető vissza, a felebbviteli bíróság a fenforgó esetben a szerződések értelmezésére nézve fennálló jogszabályok iránt tévedésben nem volt, és alperesek nem is hoztak fel adatot arra nézve, hogy ezeket a jogszabályokat bármely irányban is megsértette volna. Ugyanis alperesek e tekintetben azt sérelmezik, hogy a felebbezési bíróság a szóban forgó szerződés magyarázatánál inkább a használt szavak betű szerinti értelmét, mint a felek akaratát vette volna irányul, és hogy ennek következtében a bérleti szerződésnek az udvar használatára vonatkozó rendelkezéseinek terjedelmét oly kiterjesztőleg magyarázta, hogy ez által alperesek boszantó zaklatásoknak ki lehetnek téve. Ez a panasz azonban indokolatlan, mert alperesek egyáltalában nem fejtették ki azt, hogy miben tér el a szerződés szavainak betű szerinti értelme a felek valódi akaratától, és mert a felebbezési bíróság ítéletének indokai egyáltalában nem szolgáltatnak adatot arra nézve, hogy az ügy elbírálását csakis szerződésben használt szavakra fektetle, s a felek szerződési akaratát figyelmen kivül hagyta volna, a mennyiben pedig az Ítélet a kapuzárás módozataira nézve oly részletes intézkedéseket tesz, melyek alperesekre nézve esetleg terhesek lehetnek, ez magában véve a szóban forgó anyagi jogszabályok helytelen alkalmazásának vagy mellőzésének nem tekinthető. Minden alapot nélkülöz az alpereseknek a felebbezési bíróság ítéletével szemben megtámadási okul felhozott az a sérelme is, hogy az anyagi jog szerint a bérszerződések nem a szigorú jog (jus strictum), hanem a méltányosság és jóhiszeműség szempontjából birálandók el,