Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

141 az azonban a visszatérést magtagadta : a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt nem sértett meg, midőn az alapos indok nélkül külön élő felperes részére tartásdíjat meg nem itélt. Eljárási jogszabálynak megsértését is panaszolja ugyan felperes azért, mert a felebbezési biróság V. V. tanúnak megesketését és felperesnek eskü alatti kihallgatását el nem rendelte, illetve nem foganatosította ; azonban e panasz sem volt figyelembe vehető, mert úgy a nevezett tanúval, mint felperesnek eskü alatti kihallgatásával az czéloztatott bizonyíttatni, hogy alperes házasságtörést követett volna el, azonban e körülmény bizonyítás esetében is a per elbírálására lényeges befolyással nem bír, mivel felperes e körülményre keresetét nem alapította, és maga is beismerte, hogy az állítólag elkövetett házasságtörés után alperessel az együttélést folytatva, azt egyedül bántalmazása miatt hagyta el. (Kir. I. G. 170/95. 1896 márczius 10.) CVIII. A szerződés helytelen magyarázata jogkérdés és így a felülvizsgálatnak tárgya. Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési biróság Ítéletét annyiban, a mennyiben az alperes viszonkereseti követeléséből 251 frt 66V3 krban elmarasztaltatott, azon az alapon támadta meg, hogy a felebbezési biróság a törvényes bizonyítási szabályoktól eltérően és a felek közötti jogviszonyt szabályozó szerződés helytelen magyarázatával e szerződés tartalma ellenére mondta ki a felperes fizetési kötelezettségét, továbbá, hogy felperes részben való pernyertességére tekintettel felperes a perköltség teljes összegében helytelenül marasztalta. Felperesnek elől említett panasza azonban törvényes alappal nem bir, mert a felebbezési biróság az iratokhoz mellékelt haszonbéri szerződést helyesen értelmezte, midőn megállapította, hogy annak értelmében felperes köteles volt az utolsó bérleti évben a bérlemény területén termelt és gazdasági czélokra ott fel nem használt szalmát használható állapotban visszahagyni, mivel a szerződő felek akarata akkor, mikor a visszahagyás bár közelebbi körülírás nélkül kiköttetett, nyilván csak arra irányulhatott, hogy a szalniatakarmány otthagyása olykép történjék, hogy annak használhatósága meg óva maradjon, különben a vonatkozó kikötésnek értelme sem volna.