Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)
112 is csak azon a keretén belül okadatolható, a melyben az az Írásbeli beadványban érvényesítve lett s az ebben fel nem hozott panasz a tárgyaláson sem érvényesíthető. A felülvizsgálati kérelem keretén belől érvényesített panasz alapján a felebbezési bíróságnak az alperes marasztaltatására vonatkozó része a S. E. 204. §-a alapján fel volt oldandó azért, mert: a felperes saját kijelentése szerint is az alperes szerződésellenes mulasztása folytán valóban szenvedett tényleges kárát érvényesítheti az alperes ellen; a felebbezési bíróság pedig a felperesnek tényleges károsodását a miatt, mert az alperes a kikötött időre 18 hold 800 • öl erdőterületet kiirtva és szántásra alkalmas állapotban át nem adott,, abból a körülményből származtatja, hogy felperes az át nem adott erdőterületnek a kiirtás után előálló nagyobb termőképességénél fogva annak kihasználásától elesett. Az át nem adott erdőterület jövedelmeztetésének alapul vétele azonban a felperes tényleges károsodása mérvének megállapítására jelen esetben nem birhat befolyással, mert az erdőterületnek az irtás után fennálló nagyobb fokú termőképessége el nem enyészett annak folytán, hogy az alperes az erdőterület kiirtását a szerződésben kikötött időtartam alatt nem teljesítette és az a jövedelmeztetés tekintetében annak később eszközlendő kiirtása után is kihasználható lesz. Az alperesnek mulasztása folytán a felperesnek tényleges károsodását csak az a költség képezheti, a mely szükséges volt a ki nem irtott erdőterületnek a szerződés értelmében teljes kiirtásához és szántásra alkalmas állapotba helyezéséhez s a melynek megállapításánál számításba teendő a kiirtás által nyert és a szerződés feltételeihez képest az irtásra kötelezett alperest megillető faanyagnak egyenértéke is. Minthogy pedig a felebbezési bíróság a felperes által igényelt valóságos kár megítélésénél nem az imént kiemelt döntő körülményekre volt tekintettel, hanem felperes kárát oly vagyonjogi érdek kiegyenlítésében Ítélte meg, a melyhez a fenforgó körülmények közt az anyagi jog szerint igénye nem lehet, ellenben azt a kárt, melynek megtérítése őt jogosan megilleti, egyáltalában nem állapította meg s e szerint Ítéletének tényállása a felülvizsgálatra alkalmasnak nem tartható : Ítéletének feloldásával a tényállásnak szabatosabb megállapítására s újabb ítélet hozatalára utasítandó volt. (Kir. Guria I. G. 147/95. 1896. február 20.)
