Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

109 nem olvastatott, az u/A állító félre hárul. (S. E. 1868:54. t. ez. 1Ő2. §.) Mindkét félnek eskü alatt való kihallgattatása cselen rendszerint a bizonyító félnek ellenfele bocsátandó esküre. (S. E. <>C>. Felperesek felülvizsgálati kérelmükben a felebbezési bíróság Ítéletét azért támadják meg, mert szerintük alperesnek a gyámhatósági jóváhagyás hiányában teljesen hatálytalan és semmis 3 és 4 •/. alatti kötelezvényekből származtatott 400 frt és 500 frt követelései vételárkövetelésükkel szemben beszámítás tárgyát nem képezhették, továbbá, mert a mennyiben a beszámításnak helye lehetne is, a kötelezvények értékének leolvasását alperes tartozott volna bizonyítani, végül, mert a döntő ténykörülményekre nézve helytelenül alperes hallgattatott ki eskü alatt. E panaszok azonban alaptalanok. Mert: eltekintve attól, hogy felperesek, mint felülvizsgálati kérelmükben maguk elismerik, az alapperben a 3. és 4. a. kötelezvényeket a kiállító 1. r. felperesnek kiskorúsága miatt meg sem támadták, de felperesek a közöttük és alperes között megkötött adásvevési ügyletet annak minden rendelkezéseire nézve érvényesnek elfogadták, e tényüknél fogva pedig felperesek többé jogosítva nincsenek arra, hogy az érvényesnek elismert adásvevési ügylettel kapcsolatos bármely kérdésben, és jelesül a vételárnak az alperes részéről a 3. és 4. a. kötelezvények értékével törlesztése tekintetében az 1. r. felperesnek kiskorúságára hivatkozzanak; továbbá, mert a mint az alapperbeli felsőbirósági ítéletek megállapították, felperesek vételárkövetelésükre nézve egyetemlegesen levén jogosítva alperes irányában, alperes viszont jogosan követelhette, hogy az 1. r. felperes ellen fennálló 900 frt követelése az egész vételár hátraléki tartozásába beszámíttassék. Végül, mert a 3. és 4. a. kötelezvények az 1868 : LIV. t.-cz. 167. S-ban a magánokiratok teljes bizonyító erejéhez megkívántató kellékeknek megfelelően az 1893 : XVIII. t.-cz. 73. §., és az 1868 : LIVI törvényczikk 152. §. értelmében felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy a kölcsönösszegek alperes részéről 1. r. felperes részére le nem olvastattak, minthogy pedig az 1893 : XVIII. t.-cz. 96. §. első bekezdése szerint abban tat' esetben, ha a döntő ténykörülményre nézve más bizonyíték fenn nem forog, és mindkét fél hallgattatott ki,