Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

52 Hiteljogi Döntvénytár. 68. Kényszer címén valamely jogügylet érvényessége csak akkor támadható meg, ha az ügylet megkötése olyan közvetlen és veszélyes fenyegetés hatása alatt történt, amely a rendes törvényes eszközök igénybevételével nem volt elhárítható. (Kúria 1934. febr. 14. P. VII. 5045/1032. sz.) Indokok : (Mint a fejben.) Ebből a jogszabályból kiindulva, nem kényszer, ha alperes a pótszerzó'dés aláírásának megtagadása esetére az alapszerződés értelmében való pénzfolyósítások beszüntetését helyezte volna kilátásba, mert az ilyen fenyegetés alperes alkalmazottai részéről nem tekinthető olyan közvetlen cselekménynek, amely a rendes törvényes eszközökkel elhárítható nem lett volna. Módjában állott ugyanis felperesnek a szerződés teljesítését peres úton kikényszeríteni, kártérítési igényt érvényesíteni a szerződésnek alperes részéről történt egyoldalú, jogtalan megszegése alapján a szerződést felbontani és más helyen keresni pénzügyi támogatást, ami 1927ben és 1928-ban az akkori közgazdasági és pénzügyi viszonyok mellett köztudomás szerint nem is lett volna lehetetlen. De a pótszerződés aláírásánál a kényszer fennforgása azért sem volt megállapítható, mert a felperes a pótszerződés aláírásától 1928. jan. 27-től kezdve a kényszeregyességi eljárás elrendelésére irányuló kérelem beadásáig, vagyis 1928. nov. 28-ig tűrte a pótszerződés teremtette helyzetet, sőt 1928. márc. 28-án a pótszerződés alapján történt megterhelését is kifejezetten elfogadta s ezt a jelen pert is kényszerhelyzetének a kényszeregyességi eljárás megindítására irányuló kérelem beadásával történt megszűnése után is csak majdnem két és félév múlva, 1931. ápr. 16-án indította meg. A pótszerződés teremtette helyzet oly hosszú időn át történt tűrése s a pótszerződés következményeképpen jelentkező terhelésnek fenntartás nélkül elfogadása pedig kétségtelenül arra mutatnak, hogy ha a pótszerződés súlyos is volt a felperesre s a viszonyok kényszerítő hatása alatt is írta azt alá, az alperes magatartását mégsem tartotta jogtalannak és a pótszerződés aláírása alkalmával saját magát sem tekintette olyan, az alperes részéről jogtalanul előidézett kényszerhelyzetben levőnek, amelynek alapján a pótszerződés megtámadására alapot látott volna fennforogni. = V. ö. Dt. 4. f. 5., 74. : Mj. Dt. 26., 84.