Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

5 Hitel jogi Döntvénytár. rázatot támogatja az is, hogy az 1927 : X. tc. 5. §-a a biztosítási szerződésnek azt az azonnal való hatályavesztését kívánta megszüntetni, amely a K. T. 485. §-ának 4. pontjában foglalt szabály életbenléte idején a díjfizetésre kötelezett félnek a fizetésnél való késedelme esetén nyomban bekövetkezett és módot és eszközöket akart nyújtani úgy a biztosítónak, mint a díjfizetésre kötelezett félnek arra, hogy a biztosítási szerződést a díjfizetésben való késedelem ellenére is fenntartsák. Kétségtelen tehát, hogy nem kívánta a biztosító helyzetét a kérdés lényegét egyébként nem érintő azzal az alakszerűséggel nehezíteni, hogy a felszólító levél elküldéséről az esedékességkor, illetve a halasztás idejének eltelte után nyomban gondoskodjék. A törvény helyes értelme tehát az, hogy a felhívó levélnek nyomban való elküldése nem szükséges. Ennek megállapítása után azonban felmerül az a kérdés, hogy mikor kell tehát a felhívó levelet elküldeni, hogy a célzott jogkövetkezmény előidézésére alkalmas legyen? A törvény rendszere szerint, mely az előbbi joggal szemben mindkét félnek a szerződéshez való kötöttségén alapul, a biztosító kötelezve marad mindaddig, míg az elküldött felhívó levélben megadott utólagos teljesítési határidő le nem járt, s ez követően a rögtöni hatályú felmondás jogával nem élt (5. § 2. bek.), illetve a szerződés meg nem szűnt (5. § 3. bek.) s ugyaneddig a szerződő fél is pótolhatja mulasztását (7. §). E szerint tehát látszólag a biztosítótól függ, hogy a levél elküldésével megindítja-e, és ha igen, mikor azt az eljárást, melynek eredményéhez a körülmények szerint a szerződés megszűnése fűződik, ami a szerződő félre, minthogy a kockázat a biztosítót esetleges késedelme alatt amúgy is terheli, hátrányt nem jelent. Ez a felfogás azonban nem állhat meg, mert habár a törvényt kétségen kívül az a célzat vezette, hogy véget vessen annak az előbbi jogállapotnak, amikor a biztosítási szerződés fenntartása egyedül a díjfizetésre kötelezett fél egyoldalú akaratától függött, és arra az esetre, ha a kötelezett a díjfizetést elmulasztja, a biztosító javára állapította meg azt a jogot, hogy a szerződés teljesítése vagy az attól való elállás között válasszon, mégsem akarta, hogy a szerződés a biztosítónak ugyancsak egyoldalú elhatározása szerint bizonytalan ideig függőben maradjon. Ennek az akaratnak határozott kifejezést adott azzal, hogy a biztosító jogainak érvényesítését az 5. §-ban megállapított eljárás lefolytatásához fűzte, és ezzel arra utalta, hogy a szerződés fenntartása vagy megszüntetése kérdésében szándékát nyilvánítsa ki. Ezek mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a szerződő félnek fontos érdeke, hogy ne legyen bizonytalanságban abban, hogy melyik az az időpont, melynek elteltéig a