Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. 151 Alperesnek ez az üzleti tevékenysége nem éri el azt a mértéket, amelyről elismerhető volna az, hogy anyagi erejénél, szervezeténél, felkészültségénél és üzletének terjedelménél fogva az egész ország gazdasági életében jelentős arányú tevékenységet fejt ki. Az alperes vállalatát tehát a tényleges üzleti körrel meg nem egyező «Hungária» jelző meg nem illeti, következőleg ennek használatát a Tvt. 7. §-a értelmében abbanhagyni köteles. Nem változtat ezen a jelen esetben az a megállapított ténykörülmény, hogy a felperes az alperes szóhasználatát hosszú időn át tűrte ; mert habár az a versenytárs, aki hosszabb időn át ellentmondás nélkül, tudatosan elnézi, hogy az őt megillető megjelölést versenytársa, akinek a szembenálló jogról tudomása nincsen, jóhiszeműen használja, az eset körülményei szerint elvesztheti azt a jogát, hogy egyéni sérelmét panaszolja, különösen kárát követelje ; ámde ez az elnéző magatartás olyan cselekménveknél, amelyek nem csupán magánérdeket sértenek, hanem mint nemzeti vonatkozásánál és a megtévesztés lehetőségénél fogva ebben az esetben fontos közérdeket is érintenek és ezért az abból folyó jogok és kötelezettségek a magánfelek kizárólagos rendelkezése alatt nem állanak: a Tvt. által arra jogosított minden versenytársnak, sőt egyesületnek a cselekmény abbanhagyására a verseny kinövéseinek megakadályozása végett közérdekből megadott kereseti jogot meg nem szünteti, mert a Tvt.-be ütköző cselekmény huzamos elkövetése annak folytatásához való jogot általában még meg nem adja, a törvénybe, a jóerkölcsbe vagy az üzleti tisztességbe ütköző cselekményre jogot alapítani nem lehet. Az alperes pedig a használatot ma is folytatja és így helyesen az sem vitatható, hogy a felperes keresete a Tvt. 37. §-a szerint elévült. = Ad I. : V. ö. Turv. II. 1. 12. ; Dt. u. f. 3., 205. ; Hj. Dt. 2., 21. — Ad II. : V. ö. Hj. Dt. 22., 36. ; 26., 39., 44. 190. A aTettyei forrásvíz)) elnevezés kizárólag a forgalomba hozott szénsavas víz előállítására használt anyagot és származási helyét jelenti. (Kúria 1934. jún. 28. P. IV. 1327/1934. sz.) Indokok : Az állandóan követett joggyakorlat szerint az áru eredetére, a felhasznált anyagra, annak származási helyére utaló megjelölések tekintetében kizárólagossági jogot szerezni nem lehet. Márpedig (. . . Mint a fejben . . .) Az alperes tehát azáltal, hogy árujának megjelölésénél ugyanezt az elnevezést használta, a Tvt. 9. §-ába ütköző cselekményt nem követte el abban az esetben sem, ha felperes az általa előállított szénsavas vizet már korábban és hosszabb idő óta ezzel a megjelöléssel hozta forgalomba.