Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. 123 azt kapja s az alperesek azt szolgáltassák vételár gyanánt,, ami az eladott ingóságok valóságos belső értékéül a szerződésmegkötésekor meghatároztatott s a búza- vagy a dollárérték változása következtében az egyik fél ne jusson indokolatlan vagyoni előnyhöz, a másik felet pedig nem érje ugyanilyen vagyoni hátrány, ennélfogva helyes és az anyagi jogszabályoknak megfelel a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a vételárt a szerződés megkötése időpontjában volt árfolyamon az azóta is értékállónak bizonyult svájci frank alapján számította ki, az egyes fizetéseket is ezen az alapon vette számításba s így állapította meg az alperesek még fennálló tartozását. Igaz ugyan,, hogy a megállapodással felek az addigi búzatartozást dollártartozásra változtatták át, s az alperesek 1925. okt. elsejei tartozását ezen a alapon 13,417*69 dollárban állapították meg,, ennek a ténynek azonban a Kúria kifejtett álláspontja szerint jelentősége nincs, mert úgy a búzának az alapszerződésben átszámítási érték gyanánt történt kikötése, mint a dollárnak a megállapodásban történt ugyanilyen megállapítása mind csak a felek átértékelés kikötésére irányuló szándékára utal, ez a szándék pedig elismerést nyert a fellebbezési bíróságnak azzal a. döntésével, hogy a vételár az azóta is állandó értékűnek bizonyult svájci frank árfolyama alapján, 100 %-os átértékeléssel állapíttatott meg. Nem változtat ennek a döntésnek a helyességén a dollártartozást elismerű nyilatkozat sem, mert ez az. okirat a felperes előadása szerint is csak tartozáselismerés,, illetve elszámolás, amelyekként a feleknek az alapszerződésben és a megállapodásban kifejezésre juttatott ügyleti akaratán semmit sem változtatott. 152. A kezes kötelezettségének megszűnése nem jelenti gazdagodását. (Kúria 1934 máj 29. P. VII. 1611/1933. sz.) 153. /. Abból, hogy a biztosítási ajánlatot felvevő ügynök az ajánlatot nem mutatta be haladéktalanul, a biztosítónak nem származhatik kártérítési felelőssége, mert ügyleti alapon a kártérítési kötelezettség csak a megtett ajánlat elfogadása után jöhet létre. — II. De az ajánlatról tudomást szerzett biztosítóval szemben, ha az ügynök a biztosító ellen támasztott igényei okából az ajánlatnak átadását el is mulasztja, a K. T. 468. §-ának szabályai irányadók. ^Kúria 1934 máj# 29. P. VII. 3789/1933. sz.)