Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

96 Hiteljogi Döntvénytúr. következtében az alperes árait leszállítani is kényszerülne, tisztességtelen versenycselekménynek nem tekinthető. A felperesnek említett cselekményei a Tvt. 1. §-ába ütköznek. A felperesnek az alperes gyártmányaival és tartályaival elkövetett, a kifejtettek szerint a Tvt.-be ütköző cselekménye mellett az alperesnek azt a magatartását, hogy az 1932. május 25—27. közötti időben megállapított tisztességtelen versenycselekmény felfedezése után a felperes gyárából kiszállított és oda bevitt tartályokat figyelemmel kísértette és meggyőződést igyekezett szerezni arról, hogy a felperes nem használja-e fel az ő szénsavtartályait, amennyiben ennek az eljárásnak célja egyedül ennek a körülmén vnek megállapítása és bizonyíthatása volt, tisztességtelen versenycselekménynek nem tekinthető, mert ezt az ellenőrzést kiderített esetek után és a szénsavgyárosokat a tartályok tekintetében terhelő felelősségnél fogva jogos érdek megvédését célzó eljárásnak kell tekinteni. 123. A hitelezőnek külön előny biztosítása az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 78. §-ának első bekezdésébe ütközik akkor is, ha az átvállalt tartozás fizetésének esedékessége a kényszeregyességben kikötött teljesítési határidő elteltét követő időbe esett. (Budapesti ítélőtábla 1934. ápr. 26. P. VIII. 3126/1934. sz.) Indokok: Az alperes egyetemleges kötelezettséget vállalt az 1931. ápr. 23-i joghatyállal megindult csődönkívüli kényszeregyességi eljárás alatt álló kényszeregyességi adósnak L. I. hitelezővel szemben az 1931. júl. 14. napján létrejött egyességben vállalt 50 %-os hányad szerint fennálló 7690 P tartozásáért 3080 P erejéig akként, hogy ezt az összeget az egyességben kikötött teljesítési határidő lejárta után, vagyis az 1932. jún. 8. napját követő időben az 1932. aug. 15. napján kezdődő részletfizetésekkel kiegyenlíti. L. I. hitelező ezt a követelését utóbb a felperesre engedményezte. Az 1410/1926. M. E. számú rendelet 78. §-ának 1. bekezdésében foglalt jogszabály az, hogy semmis az adós vagy más személy és egyes hitelezők között létesült megegyezés, amely a hitelezőnek külön előnyöket ígér vagy biztosít. A tényállásból pedig kétségtelen, hogy az alperes, mint harmadik személy a felperes jogelődjének, mint az egyesség joghatálya alá eső quotális hitelezőnek követelését részben átvállalva, a kényszeregyességi eljárás folyama alatt a többi quotális hitelezővel szemben oly előnyt biztosított, melynek jelentőségét mivel sem csökkenti az a ténykörülmény, hogy a kényszeregyességi adósért átvállalt tartozás fizetésének esedékessége a kényszeregyességben kikötött teljesítési határidő elteltét követő időbe esik és így tekintettel arra is, hogy az adós az engedményezővel való jogviszonyából eredő kifogásait, melyekre a jogalap az engedményezés idején is már megvolt, az engedményesnek is ellenvetheti, az alperes joggal hivatkozhatik a felperessel szemben az az 1410/1926. M. E. számú rendelet 78. §-ának 1. bekezdésben foglalt és fentebb kiemelt jogszabályra, melynek alkalmazását nem zárja ki az a körülmény, hogy az alperes leveleiben a kényszeregyességi eljárás jogerős befejezése után