Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. 79 Indokok : Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint az állam felel azért a kárért, melyet hivatalnokai a hatáskörükhöz tartozó hivatalos eljárásban, vagy a reájuk ruházott hivatalos hatalom felhasználásával harmadik személynek jogellenes és saját felelősségüket is megállapító cselekménnyel okoznak. Ebbó'I a jogszabályból kiindulva kell tehát eldönteni azt a kérdést, hogy vájjon amiatt, hogy a miskolci m. kir. bányakapitányság, illetve a m. kir. pénzügyi hatóságok a felperest, mint csődtömeggondnokot arra kötelezték, hogy a vb. G. Szénbánya Kt. terhére az 1924/1925. költségvetési évről kivetett szénjogi térilletéket fizesse meg s ezen a címen tőle 1009 P 10 fillért behajtottak, terheli-e az alperes kir. kincstárt kártérítési felelősség? A szénjogi térilleték az 1921 : XVII. tc. 1. §-a szerint az ásványszén tekintetében a földbirtokost megillető jogok átruházása esetén, az ásvány szénkutatás és ásvány szén bányaművelés céljára lefoglalt területek után, az ásványszénjogok mindenkori alanya által az államnak fizetendő szolgáltatás. Ez a szolgáltatás tehát már természeténél fogva az adók és közterhek fogalma körébe tartozik. A Cst. 49. §-ának 3. pontja azokat az adókat és közterheket, melyek a csőd tartama alatt járnak le, a tömeg költségei közé sorozza és kiegyenlítésük felől az 50. §-ban akként rendelkezik, hogy a tömeg elégtelensége esetén aránylagosan, a tömegtartozások utáni sorrendben elégítendők ki. Ezzel szemben azonban az 1923 : VII. tc. 77. §-ának 4—5. bekezdése azt a szabályt tartalmazza, hogy a csődnyitás után esedékessé vált és a tömeget terhelő közszolgáltatásokat, mint rendes folyó kiadásokat a tömeg jövedelméből lejárat szerint a tömeggondnok köteles fizetni és nem fizetés esetén elsősorban a csődtömegből, másodsorban pedig a tömeggondnoktól közadók módjára kell behajtani abban az esetben, ha ez a tömeg jövedelméből nem teljesíti a fizetést akkor, midőn ebből teljesíthető lenne, vagy lett volna. Az utóbb idézett törvénynek az a rendelkezése, hogy a csőd tartama alatt lejáró adóknak s közterheknek a tömeggondnok által a lejáratkor való kiegyenlítését annak a jogkövetkezménynek terhével hagyja meg, hogy ez saját személyében válik felelőssé akkor, ha a fizetést, noha a rendelkezésre álló jövedelemből megtehetné, elmulasztja, az adóknak és közterheknek egyéb csődköltségekkel szemben feltétlen elsőbbséget biztosít. Ha tehát a szénjogi térilleték esedékessége idején a tömeggondnoknak a csődvagy ónból befolyt jövedelem rendelkezésére állott, annak kiegyenlítését arra való hivatkozással, hogy a tömegnek egyéb költségei, nevezetesen a tömeggondnoki díjak is kiegyenlítésre várnak, meg nem tagadhatta.