Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. 71 A hízott ökröknek az átvételére kitűzött határidő lejártakor piaci ára volt. Ebből az következik, hogy az alperes a felperes késedelmének beálltakor elsősorban a szabadkézből való értékesítést tartozott volna megkísérelni és az árverési kényszereladást csak akkor vehette volna igénybe, ha a szabadkézből való értékesítés nem járt volna eredménnyel. Az a körülmény azonban, hogy az eladó a szabadkézből való értékesítés helyett az árut nyilvános árverésen adatja el, nem jár azzal a következménnyel, hogy az árverés a késedelmes vevő terhére történtnek nem tekinthető, hanem egyedül azt vonja maga után, hogy a vevő nem az árverési vételár és a szerződéses ár közötti különbözetnek, hanem csupán annak a különbözetnek a megtérítésére köteles, amely a szabadkézből való értékesítés esetén elérhető ár és a szerződési ár között mutatkozik. A per adatai alapján azonban meg lehet állapítani azt is, hogy az alperes megkísérelte az ökröknek szabadkézből való eladását, ez a kísérlete azonban megfelelő eredményre nem vezetett. A tanuk vallomása ugyanis támpontot nyújt arra, hogy az alperes ezirányban nemcsak a Mezőgazdák Állatértékesítő Készvénytársasághoz, de más cégekhez is fordult. De ha egyedül ez utóbbi cégnél érdeklődött volna is, kötelezettségének ezzel eleget tett, mert olyan céghez fordult, amely, mint exportcég, legelsősorban jöhetett figyelembe. A per adatai szerint pedig ez a cég is csupán bizományi értékesítés végett volt hajlandó átvenni az ökröket és olyan vételárat helyezett kilátásba, amely az ily értékesítéssel szükségképpen fölmerülő költségekre tekintettel alatta volt az árverésen elért vételárnak. Ilyképpen pedig egyrészt kétségtelen, hogy az alperes az őt kötelező gondosságnak megfelelt, másrészt, hogy a szabadkézből való értékesítés sem járt volna kedvezőbb eredménnyel. A K. T. a késedelmes vevő terhére teljesített árverés időpontjára nézve közelebbi rendelkezést nem tartalmaz ugyan, de a kereskedelmi ügyletek gyors lebonyolítást igénylő természetéből következik, hogy azt késedelem nélkül kell foganatosítani. Fokozottabban áll ez olyan esetben, amidőn akár az áru minősége, akár egyéb okok a mielőbb való értékesítést indokolják. Adott esetben 60 darab hízott ökör volt a vétel tárgya, amelyeknél tehát az árverésnek hosszabb időre való halasztása súlycsökkenést, de minden esetben az esetleges gyarapodással már arányban nem álló tartási költségeket okozhatott volna. A hízott ökrök ára a kérdéses időben állandóan csökkenő irányzatot mutatott. Erre való tekintettel nemcsak kötelessége volt az alperesnek, de a felperesnek is érdekében állott a mielőbb való értékesítés és így az árverésnek az utólagos teljesítési határ-