Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)
50 Hiteljogi Döntvénytár. tési kötelezettségét nem is korlátozza az üzletrész névértékén felül felmerült veszteségre, nincs összhangzásban sem, sőt ellentétes az alapszabály 32. §-ával, amely a veszteség folytán csökkent üzletrészről tesz említést és azt az osztalék hozzáírásával kívánja fedezni. Erről az értékcsökkenésről pedig, ha minden veszteséget az üzletrész értékének csökkentése nélkül kell a tagnak befizetni, szó sem lehet. Egyébként, ha a veszteség felosztása az üzletrészre eső veszteségrésznek behajtásával kapcsolatos, a behajtás módozatait is részletesen kellene az alapszabályoknak, a K. T. 225. § 7. p.-nak helyes értelme szerint szabályozni. Arról ugyanis, hogy a tag a határozat hozatala után a fizetésre előbb felhívandó-e s ha igen, meddig kell ezután a szövetkezetnek a teljesítésre várni, mikor indítandó per a tag ellen, a nemfizetésnek van-e ezenfelül jogkövetkezménye, az alapszabályok nem adnak felvilágosítást, de még azt sem mondják ki, hogy a kötelezettség korlátlan-e. (1931. máj. 15. P. VI. 2155/1931.) Kúria : A szövetkezeti hitelezőkkel szemben a K. T. 225. § 14. p.-nak értelmében megállapított (a K. T. 232. §-a, továbbá a Cs. T. 257—261. §-ai szerint csupán a szövetkezet ellen nyitott csőddel kapcsolatban érvényesíthető) felelősségtől elvileg független maga a szövetkezet és tagjai belső jogviszonyára tartozó az a kérdés, vájjon a szövetkezet a fennállása alatt időnként mutatkozó veszteséget a tagok közt miképpen oszthatja fel. Mivel e tekintetben a törvény (K. T. 225. § 7. p.) nem tartalmaz korlátozást, elvileg nincs akadálya olyan alapszabályi intézkedésnek sem, hogy az üzletrészeket is meghaladó veszteség fedezésére a szövetkezet közgyűlése a tagoktól bizonyos pótbefizetéseket kívánhat. Indokaiból helyes azonban a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az alapszabálynak ilyen pótbefizetésre utaló 33. §-a már magábanvéve a kellő határozottság és tüzetesség hiánya miatt sem tekinthető joghatályos alapszabályi intézkedésnek. Megerősíti ezt az a szempont is, hogy míg az alapszabály 8. §-a szerint «a szövetkezeti tag a szövetkezet kötelességeiért* csak a «saját üzletrésze névértékének egyszeres összegéig felelős» (ami nyilván az üzletrész erejéig terjedő felelősséget jelent), addig a pótbefizetés felől szóló 33. § a veszteség fedezése terjedelméről egyáltalában nem is intézkedik, tehát a tagok megterhelésének a felelősségükön túl való korlátlan fokozását jelentené. = A K.-nak a Bp. T. határozatában idézett 1522/1900. sz. ítéletét 1. Dt. 3. f. 20., 64.