Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 45 hiszeműsége esetében is kimeríti az 1923 :V. tc. 2. §-ában magánjogilag tilalmazott szédelgő feldícsérés fogalmat. Ilyképpen tehát eme felperes tisztességtelen versenycselekményre tekintettel az alperesnek az ideiglenes intézkedés alapjául felhozott követelése magánjogi szempontból alaptalannak (s így az elutasítással egy tekintet alá esőnek) nem vehető, következőleg ezúttal nincs meg az ideiglenes intézkedés miatt kérhető kártérítésnek a 23,800/1924. I. M. számú rendelet 13. §-ának első bekezdésében szemelőtt tartott esete. II. Az alperes a viszontkeresetével kártérítést kér a felperestől azért, mert az 1923 : V. tc. 2. §-ába ütköző felperesi eljárásnak (reklámszédelgésnek) ellensúlyozására az alperes elhárító propagandát volt kénytelen kifejteni. Ezt az alperesi követelést a fellebbezési bíróság az 1923 : V. tc. 37. §-a értelmében helyesen tekintette elévültnek, mert : magának az előzetes intézkedésnek, még ha a felperesi cég ellen irányult is az, nincs a magánjogi követelés elévülését megszakító hatása, a büntető eljárás pedig csak a terhelt elleni kártérítési követelés elévülését szakítja félbe, tehát a felperes alkalmazottai ellen indított büntető eljárásnak a felperesi céggel szemben való elévülésre nincs befolyása, az pedig, hogy a felperesi cég kártérítési követelése egyetemleges a terhelt alkalmazottak elleni kártérítési követeléssel, nem akadályozza az elévülés kérdésének a kötelezettek mindegyikére nézve (tehát felperesre is) külön való elbírálását. Az 1923 : V. tc. 37. § magánjogi elévülési szabályának alkalmazása szempontjából közömbös, vájjon a felperes tisztességtelen versenycselekménye mennyiben minősül egyúttal iparrendészeti kihágásnak (1884 : XVII. tc. 58. §-a) is, mert az alperes magánjogi kártérítési igényének alapjául a cselekménynek csupán verseny kihatása szolgál. 56. Az a tény, hogy a vezérképviselő az egyik képviselt verseny vállalat javára a másik képviselt vállalat áruit becsmérli, a vezérképviseleti szerződésbe s a Tvt. 1. és 13. §-aiba is ütközik. (Kúria 1933. jan. 26. P. IV. 2263/1931. sz.) 57. A szabályrendeleti nyugdíj szabályok olyan tartalommal kiegészítői a szolgálati szerződésnek, amily tartalmuk a szerződési hivatkozás idején volt. (Kúria 1933. jan. 26. P. II. 6397/1931. sz.)