Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 41 Ha maga az alperes megbízottja ilyen minőségűnek jelölte meg az állatokat a másokkal való tárgyalások során, nem hihető, hogy amikor a felperessel létesült kötlevélbe és nyugtába ugyanezt a tulajdonságot felvették, azt tudatlanságból, a fogalom félremagyarázásából vagy szórakozottságból tette volna. Az alperes megbízottja tehát kétségtelenül tisztában volt a simultánozás fogalmával s következésképpen tudnia kellett, hogy az eladott sertések nincsenek simultánozva, viszont a perben nem merült fel adat arra nézve, hogy a felperes a vételügylet megkötése alkalmával a simultánozás hiányáról tudott volna. Az alperes tudatában volt annak is, hogy a simultánozás kérdése a felperes akaratelhatározására befolyással van, mert ezt kikötötte, a kötlevélbe felvette, a nyugta szövegébe pedig felvétetni kérte. Az ügylet megkötése után az erdész utólag felajánlott két süldőjére vonatkozólag azt a választ adja alperesnek, hogy átveszi ezeket is, de kiköti: «hogy ezeknek is simultánozottaknak kell lenniök». Jóhiszemű eljárás esetén, legalább ekkor fel kellett volna alperesnek a felperest világosítania, hogy tévedésben van, mert a sertések simultánozva nincsenek. Ezt azonban nem tette meg. Kétségtelen mindezekből, hogy a felperes a sertéseket, mint simultánozottakat vette meg, az alperes ilyenek gyanánt adta el, a hiányt elhallgatta azért, hogy a felperesnek ez tudomására ne jusson s akaratelhatározására befolyással ne lehessen. Ezek a körülmények pedig kimerítik a csalárd elhallgatás fogalmát. = V. ö. a 24. esettel. 53. /. Az üzlet körében tevékenységet kifejtő, vagy érdekében csak esetileg is eljáró családtagok a tulajdonos versenyjogi felelősségének szempontjából az alkalmazottakkal egy tekintet alá esnek. — II. A hírnévrontó nyilatkozat sérelméssége nem függ attól, hogy eredményre is vezessen. — III. Az elégtételi igénynek nem előfeltétele a valóságos kár. (Kúria 1933> jan< 12. p. ív. 5012/1932. sz.) Indokok : I. A kir. Kúria az üzlettulajdonosnak, az alkalmazottainak a Tvt. rendelkezéseibe ütköző versenycselekményeiért való feltétlen abbanhagyási felelősségét már ismételten, így 1931. P. IV. 274. számú ítéletében is kimondotta. Az üzlet körében tevékenységet kifejtő, vagy akár az üzlet érdekében csak esetileg is eljáró családtagok az üzlettulajdonos versenyjogi felelőssége szempontjából az üzleti alkalmazottakkal egy tekintet alá esnek.