Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

154 Hiteljogi Döntvénytár. kázatviselésének ellenértéke, beleütköznék abba a jogelvbe, hogy a szerződő feleket a szerződésből eredő jogok elbírálásánál egy­forma jogállás illeti, és a gazdaságilag gyöngébb félnek az erő­sebb fél részére való kiszolgáltatása volna. Ezért az említett kikötés a K. T. 472. és 477. §-ára alapított törvénykezési gya­korlat szerint hatálytalan. = A Kúria 1933. okt. 12. P. VII. 2678/1933. sz. ítélete szerint : Abbólr hogy a biztosított, vagy a kedvezményezett a baleset megtörténtét az általá­nos feltételek ellenére a biztosítónak kellő időben be nem jelentette és e miatt nem volt lehetséges, hogy ez a baleset és a biztosított betegsége között való okozati összefüggés fennállásáról meggyőződjék és maga is közreműködjék, hogy súlyosabb következmények elliáríttassanak, a biztosítottra, vagy kezde­ményezettre egyéb jogszerű kötelezettség s hátrány nem hárítható, mint az, hogy nemcsak a kárnak balesetből eredő voltát, hanem azt is bizonyítsa^ hogy a következmények elhárítására minden megtörtént. Viszont azonban az a szerződési kikötés, hogy a bejelentés elmulasztása esetén a szerződésből eredő összes jogok elvesznek még akkor is, ha a biztosított mindazt a kötele­zettséget, mely a biztosí*ó kockázat viselésének ellenértéke, a maga részéről teljesítette, ellentétben áll azzal az elvvel, hogy a szerződésből eredő kötel­mek elbírálásánál a feleknek egyenlő jogállást kell biztosítani, továbbá, hogy a biztosító annak az eseménynek bekövetkeztekor, mely ellen a biztosítás köttetett, ha jogszerűnek talált kifogást fel nem hoz, a kárt megtéríteni köteles. 200. A Tvt. 9. §-ába ütköző összetéveszthetőség ábráknál, rajzoknál nemcsak akkor forog fenn, ha azok teljesen ugyanazonosak, hanem akkor is, ha megkafóan hasonlók. (Kúria 1933. okt. 4. P. IV. 2397/1933. sz.) Indokok : Az összetéveszthetőség ábráknál, rajzoknál nem­csak akkor forog fenn, ha azok teljesen ugyanazonosok, hanem akkor is, ha azok megkapóan hasonlók. Az ilyen hasonlatosság: szempontjából pedig elsősorban az összképnek a szemre gyako­rolt hatása, az ú. n. összbenyomás a döntő, amelyet a «szokásos figyelem» és pillanatnyi rátekintés mellett az átlagos szemlélő­ben az ábrázolat kelt. Ez az összbenyomás pedig, még ha az összehasonlítandó rajzokon, ábrákon alkalmazott egyes alkat­elemek önmagukban vizsgálva néha egymástól elütök is, töké­letesen hasonló lehet. Irányadó mindig a rajzoknak, ábráknak alapmotívuma. Amennyiben a rajzok, ábrák ugyanazt a gondo­latot, ötletet kívánják kifejezésre juttatni, az utánzás tényálla­déka, illetve az összetévesztés lehetősége fennforog. Az adott esetben pedig úgy a felperes hirdetésében foglalt Védjegyének, mint az alperes ábrás hirdetésének az összképet uraló jellegzetes ismertető jeleként, a szokásos figyelem és pillanatnyi rátekintés mellett, az átlagvevőt az emberi lábfej talpára rajzolt emberi

Next

/
Oldalképek
Tartalom