Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

122 Hiteljogi Döntvénytár. szatérő időszakokban szokásos esedékességétől, csak félévenkint utólag volt elszámolandó. == V. ö. Jogt. Közi. 1932. 39. Szem. 4. és 191. Szem. 2. a. 161. Ha a vevőtől befolyó líra szolgáltatása oly körülménynél fogva, amelyért a kötelezett nem felelős, lehetetlenné nem vált, a kötelezett a líraösszegnek a Magyar Nemzeti Bankhoz szerződésszerű befizetésére a birtokában levő líravalutára vagy devizára vezethető végrehajtás terhével marasztalható. (Kúria 1933. jún. 16. P. IV. 2937/1933. sz.) Indokok : A tényállás szerint a felek megállapodtak abban, hogy a felperes által az alperesnek eladott export-burgonya lírában kikötött vételárának pengőre átszámított értékét az alperes a felperesnél fedezetként lefizeti, de egyúttal az alperes a felperessel szemben kötelezettséget vállalt arra is, hogy a burgonyának líra vételárát a Magyar Nemzeti Bankhoz a felperesnek exportvaluta beszolgáltatási kötelezettsége teljesítéséül a Magyar Nemzeti Bank által fizetendő pengő összeg ellenében befizeti. A felek között ekként létrejött szerződési megállapodásnak, tehát az anyagjogi jogszabályoknak, megfelel a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel az alperest a birtokában lévő líravalutára vagy a devizára vezethető végrehajtás terhe mellett az effektív líra valutának a Magyar Nemzeti Bankhoz leendő befizetésére az alperest kötelezte ; mert e kötelezettsége alól az alperes csak akkor szabadulna, ha bizonyítaná, hogy a líra szolgáltatása olyan körülménynél fogva, amelyért nem felelős, reá nézve lehetetlenné vált. = A budapesti ítélőtáblának helybenhagyott (P. VII. 13,253/1932. sz.)' ítélete szerint a ((marasztalásnak nem állja útját, hogy az alperes lírát szerezni nem tud, hogy az alperesnek lírát beszerezni nem is szabad, mert a marasztalás célja kizárólag az, hogy az alperes a vagyonában lévő líravaluta és. deviza erejéig tegyen eleget beszolgáltatási kötelezettségének.)) 162. A koronatartozásokról Romániával kötött egyezmény az államvasutak követeléseire és tartozásaira nem vonatkozik. (Kúria im jún 20 p IV 1957/1932. sz.) Indokok : Helyes a fellebbezési bíróságnak az a kiinduló pontja, hogy a Romániával kötött egyes egyezmények és megállapodások életbeléptetése tárgyában kibocsátott 7934/1924. M. E. számú rendelet d) mellékletét képező egyezmény II. fejezete alá eső tartozásokra és követelésekre ebben a fejezetben megállapított rendelkezések alól ekkép ennek a fejezetnek 7. cikkében megállapított ama rendelkezés alól is, hogy két régi koronáért egy leu fizetendő,, ki vannak véve a 3. cikkben felsorolt kivételek között az 1. pont alatt említett állami tartozások és követelések keretében a Magyar Államvasutak tartozásai és követelései is és hogy ehhez képest azok az egyezmény IV. fejezet 1. cikk első bekezdése szerint annak az államnak pénznemében és közönséges joga szerint rendezendők, amelynek az adós állampolgára. Ez ellen az álláspont ellen a felperes azt hozza fel, hogy az egyezmény II. fejezete 3. cikkében fel-