Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)
114 Hiteljogi Döntvénytár. mert amidőn a felperesek a 36 éves szolgálat után nyugalmazott gazdatisztjüknek nyugdíját a náluk dívó szokás alapján, az összegre vonatkozó előzetes tárgyalások után, amelyek folyamán a lakbér beszámítását megtagadták, évi 9600 pengőben megállapították és egyúttal biztosították az alperest arról, hogy a nyugdíjfizetésnél a pengőérték az 1925 : XXXV. tc. 25. § 2. bekezdésének 2. pontja szerinti mérettel számítandó és fizetendő olyan módon, hogy az 5 %-ig való eltolódás fel vagy lefelé nem veendő figyelembe, az 5 %"nal magasabb eltolódás esetén azonban az egész eltolódás számításba jön : ekkor sem az általános gazdasági viszonyokra, sem az alperes kezelése alatt állott s—i gazdaság jövedelmezőségére, mint a nyugdíj megállapítását befolyásoló tényezőkre nem utaltak és jogfenntartással nem éltek abban a vonatkozásban, hogy a gazdaság jövedelmezőségének a csökkenése esetén a nyugdíj leszállítható ; az általános gazdasági helyzet és az alperes kezelése alatt állott gazdaságnak jövedelmezősége tehát a nyugdíj szolgáltatásának meghatározásánál alapul nem is vétetett, és ekként erre az esetre a Pp. 413. §-a alkalmazást nem nyer. A nyugdíj leszállításának tehát csak akkor lehetne helye, ha a nyugdíjnak 1928. évi november hó 20-án történt megállapítása óta nemcsak a felperesek s—i gazdaságának jövedelmezősége, hanem a felperesek vagyoni viszonyaik általában is olyan lényeges és mélyreható változáson mentek volna keresztül, hogy ezáltal az alperes részére az 1928. évben megállapított nyugdíj teljes összegének, tehát a levonni kívánt évi 2400 P nyugdíj különbözetnek a fizetése a felperesekre nézve gazdaságilag lehetetlenné vált és anyagi romlásuk előidézésére alkalmas volna. Ezt azonban a felperesek nem is állították, hanem csak arra hivatkoztak, hogy a termények és élőállatok árának csökkenése mellett gazdaságaik jövedelme csökkent és hogy viszont az elsőrendű életszükségleti cikkek árának esése következtében az alperes megélhetése könnyebbé vált ; ezek a körülmények azonban magukban véve nem jelentenek a, felperesekre nézve olyan gazdasági lehetetlenülést, amely a szerződésileg kötelezett nyugdíj leszállítását indokolná. = A nyugdíjak csökkentéséről 1. a 6700/1933. M. E. sz. rendeletet s ehhez v. ö. Munkácsi Ernő, Jogt. Közi. 1933. 174. 152. A leltári tárgyak alacsony értékelése nem ütközik a K. T. 199. § 1. pontjának rendelkezésébe, ha ez az alacsony értékelés nem megy túl azokon a határokon, amelyeket a gazdasági és jogi viszonyok józan mérlegelésén 'alapuló kereskedői előrelátás és óvatosság indokolttá tesz