Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 85 pított meg s nem alapos a nevezett alperesnek az a támadása sem, hogy a fellebbezési bíróság ezt az álláspontot már azért sem foglalhatta el, mert a felek egyike sem terjesztett elő tényállítást arra, hogy a főadós a hitelt kereskedelmi üzlete céljaira vette igénybe. Ebben a tekintetben ugyanis a K. T. 261. §-ának 1. bekezdése vélelmet állapít meg, mellyel szemben a bizonyítás alperest terhelte, viszont annak, hogy a kétségtelenül kereskedőnek minősülő főadós az üzlete körében kötött szerződéssel kölcsönvett összeget mire, nevezetesen ingatlan vásárlására használta-e fel, abban a kérdésében, hogy a kölcsönügylet a fennforgó esetben kereskedelmi ügyletnek tekintessék-e, jelentősége nincs. 110. /. Az alkalmazottnak az a ténye, hogy üzleti útja alatt egy hetet pihenéssel töltött, mint szabadságidőnek jogosulatlan igénybevétele, az 1884: XVII. tc. 94. §-ának b) és g) pontjai alapján a felmondás nélkül azonnal elbocsátást indokolja. — II. Ha az alkalmazott a pihenés tényét a munkaadóval szemben beismerte, az elbocsátás jogi hatását nem érinti az a körülmény, hogy beismerése a valóságnak meg nem felelt. (Kúria 1933. márc. 31. P. II. 1178/1931. sz.) 111. Az 1931: XX. tc. 1. §-ának megfelelő tartalmú szóbeli megállapodás irásbafoglalásának és bemutátásának az elmulasztása a törvény 14. §-a első bekezdésének 1. pontja alapján rendbüntetéssel nem sújtható. (Budapesti kir. ítélőtábla 1933. márc. 31. P. VI. 920/1933. sz.) Indokok : A két cég 1931. október 21-én kelt közös körlevele azt a közlést tartalmazza ugyan, hogy bizonyos áruknak az árát 15 °/0-k&l felemelik, de nem tartalmazza olyan megállapodásukat, amely az áremelés vagy árfenntartás tekintetében kölcsönös kötelezettségüket megállapítaná. A körlevél nem tartalmazza ekkép az 1931 : XX. tc. 1. §-ának megfelelő megállapodást, amiért is bemutatásának elmulasztása a törvény 2. §-át nem sérti. A körlevélbe foglalt közlés alapjául szolgáló külön írásba foglalt megállapodásnak létrejötte a panaszlottak tagadásával szemben nem volt megállapítható, ilyen írásos megállapodás bemutatásának elmulasztása sem jöhet ezért szóba. A netalán szóval kötött megállapodás bemutatásának az elmulasztása pedig a törvény 14. §-a első bekezdésének első pontja alá nem vonható. Az írásba nem foglalt megállapodásnak a bemutatása ugyanis nem lehetséges, az írásbafoglalás elmulasztásának a következménye pedig a törvénynek életbelépése (1931. okt. 15-e) előtt kötött szerződésnél az, hogy a szerződés a törvény