Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 7 A 95. Az ajánlattevő építőmester az ajánlathoz tartozó költségvetésért és tervekért díjazást rendszerint nem kívánhat. ^Kúria 1933 márc 12 p IV 4238/1931. sz>) Indokok : Altalános magánjogi szabály ugyan, hogy rendszerint senki sem köteles munkát, különösen pedig, amelyet hivatásszerű rendes foglalkozása körében végez, más részére ingyenesen teljesíteni, hanem külön kikötés nélkül is jár a munkáért díjazás, hacsak a körülmények szerint nem lehet feltenni, hogy a munka díjmentes. Az építőiparok gyakorlása körül kifejlődött bírói gyakorlatban megnyilvánuló jogszokás szerint azonban az építtető a hozzá akár pályázati felhívásra (árlejtés), akár önként benyújtott ajánlatok közül az ajánlati összegre tekintet nélkül, szabadon választhat és az ajánlattevő azért, mert ajánlata kivitelre való megbízásra el nem fogadtatott, az ajánlat, az ahhoz tartozó költségvetés és az ezek elkészítéséhez szükséges tervek kidolgozásáért, ellenkező kikötés vagy az említett munkálatoknak felhasználása hiányában, kárpótlást, díjazást nem igényelhet, mert az ezekre fordított munkája és költségei az ajánlattevő építőmesternek az üzlete gyakorlásához tartozó rezsiköltség keretébe tartoznak. Az építkezés kivitelezésével megbízott építőmester pedig tett ajánlatáért és az ahhoz tartozó költségvetéseiért és tervrajzaiért külön megállapodás hiányában azért nem igényelhet díjazást, mert akár átalányösszegben, akár egységárak alapján meghatározott vállalati járandóságában ezek a költségei is, az említett jogszokás alapján, mint az építkezési vállalkozással kapcsolatos és szükségszerű rezsiköltségek, bentfoglaltnak tekintendők. 96. /. A szavatossági biztosítás kárbiztosítás. — II. A biztosítási ügyletnek kockázatvállalással járó természetéből következik, hogy a biztosító a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságával nem védekezhetik. (Kúria 1933. márc. 14. P. VII. 6030/1931. sz.) Vgyállás : A B. A. V. r.-t., amelynek rovására esőén, M. F. igényjogosult 1912. évi május 29-én olyan üzemi balesetet szenvedett, amelyért részére a felperes jogelődétől, majd folyamatosan a felperestől, törvényszerű kártalanítás jár, az alperesi biztosító r.-t.-gal, még az említett balesetet mintegy öt évvel megelőzően : 1907. évi június 30-án olyan baleset, illetőleg szavatossági biztosítási szerződést kötött, amelynek értelmében : az alperesi biztosító r.-t., a B. A. V. r.-t. üzemében bekövetkezett károkért és balesetek következményeiért, egy-egy személyt illetően 30,000 korona maximális összeg erejéig szavatosságot vállalt. Ugyancsak a B. A. V. r.-t. és az alperesi biztosító r.-t. között, a M. F. balesetét követően, mintegy két év múlva : 1914. évi július 28-án az 1907. évi szavatossági biztosítási szerződésre utaló megállapodás jött lé* re, amelynek értelmében : az alperesi biztosító r.-t., a közösen 21,486 korcna 99 fillérben meghatározott és a B. A. V. r.-t. által ki is fizetett egyszeri összeg ellenében, a M. F. balesetéből származó összes magánjogi következményeket a B. A. V. r.-t. helyett, az 1907. évben létesült szavatossági biztosítási szerződésben meghatározott személyenkénti 30,000 koronán túl is korlátlan mennyiségben és mindenkorra magára vállalta éspedig úgy M. F.-cel és jogutódaival, mint a jelen perbeli felperes jogelődeivel szemben, úgyhogy a B. A. Y. r.-t.-ot, vagy ennek alkalmazottját az említett balesetből kifolyólag soha semmiféle magánjogi természetű fizetés, kiadás, kár, vagy veszteség nem érheti. A B. A.