Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 67 alapszabályokba ütköző módon megfosztassanak, az alperes r.-t. szóbanforgó közgyűlésének vonatkozó határozata a részvényesek osztalékjogát nem sérti. = 1. A részvényesek osztalékjogáról 1. Grill. IV. 649. ; XI. 1229.; Dt. 3. f. 8., 5. ; Hj. Öt. 1., 145. ; 6., 75., 70. ; 9., 197. ; 24., 98. ; 25., 209. Hj. T. 11., 74. és v. ö. 335. E. H. — 2. Az osztalékjogról a jogirodalomban I. újabban : Fenyves Béla, K. Jog. 1930. 15., Kohner Artúr, u. o. 53., Konig Endre u. o. 130. és Lévy Béla. A mérlegjog törvényhozási problémái, u. o. 78., 101. 86. /. A részvénytársaság jogi személyisége független a részvények birtokától s ezért a részvénytársaság, mint munkaadó, szolgálati visszaélések miatt büntető úton is felléphet oly ügyvezető igazgatója ellen, aki szolgálata idején az összes részvényeknek tulajdonosa volt. — II. Az egyességnek az a hivatása, hogy a felek között vitás és bizonytalan kérdéseket véglegesen elintézze és a szerződési akarat hiányossága okából meg nem támadható egyességet az egyességet megelőző s az egyesség folytán eliminált tények s tényállítások alapján nem lehet hatálytalanítani. (Kúria 1933. márc. 3. P. II. 1072/1932. sz.) 87. /. Az 1926: XVI. te. 21. §-át alkalmazni kell akkor is, ha az új állás vállalását a nyugdíj szerződés tiltja. — II. Az 1926: XVI. tc. 14. §-ának 1. pontja nem érinti azt a jogszabályt, hogy aki nyugdíjigényét ki nem menthető késedelemmel érvényesíti, az átértékelt nyugdíjat csak a keresetindítás hónapjától követelheti. (Kúria 1933. márc. 8. P. II. 2765/1931. sz.) Indokok : Megállapodás szerint az alperes jogelőde a szolgálatából kilépő felperesnek végkielégítésül 85,000 koronát fizetett és évi 4000 korona nyugdíj fizetésére kötelezte magát ; azonban 1921. évi július 1-étől fogva a nyugdíj kifizetését megtagadta abból az okból, mert a felperes volt munkaadójának hozzájárulása nélkül vezérigazgatói állást vállalt és ezzel a megállapodásban foglalt és a nyugdíj megszűnését kimondó bontó feltétel beállott. I. Az 1926 : XVI. tc. 21. §-a szerint az a körülmény, hogy a nyugdíjas ilyen minó'ségében létfenntartásának biztosítása végett magánfoglalkozást vállalt, nem mentesíti a vállalatot a törvényben az arányszám alapján megállapított kötelezettségének a teljesítése alól. E törvényes rendelkezés értelmében nem lehet alkalmazni a megállapodásnak a nyugdíjjogosultságot meg5*