Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

64 Hiteljogi Döntvénytár. «magyarországi» szavak szintén ennek a területnek megfelelően értendők. Az a hely tehát (a fennforgó esetben : Zágráb), amely a biztosítási ajánlat tétele és ennek elfogadása idején a magyar szent korona országainak határán belül feküdt, ha ma Csonkamagyarországnak a trianoni szerződés által megvont határain kívül esik, a fenti törvény alkalmazása szempontjából külföldnek, s az ott működő képviselet külföldön működő képviseletnek tekintendő. A törvény ilyetén értelmezésének a helyességét kétségtelenné teszi egyébként az S. H. S. királysággal, a magyar vagy osztrák koronában kötött régi életbiztosítási szerződéseknek rendezése és a biztosító magánvállalatokkal szemben követendő kölcsönös eljárás szabályzása tárgyában kötött, a 4630/1928. M. E. számú rendelettel közölt egyezmény III. fejezete 19. cikkének az ezen egyezmény alkalmazási területének megállapítására vonatkozó az a magyarázati szabálya, amelynek értelmében a Magyar Királyság államterülete alatt Magyarországnak a trianoni békszerződés által megállapított területe értendő. Ezekhez képest a fennforgó peres esetben a biztosítási szerződés, bár Csonkamagyarország területén működő biztosító magánvállalattal, de nem magyarországi képviseletnél tett ajánlat alapján megkötöttnek tekintendő, következőleg az abból eredő kérdések elbírálásánál az 1928 : XII. t'c. 20. §-ának 2. pontjában, illetve a 21. §-ában foglalt jogszabály alkalmazást nem nyerhet. 94. A szerződés éhnek törvényes tilalomba ütközését a bíróság a jogsegély megadásának kérdésében a közigazgatási hatóság álláspontjától függetlenül bírálja él. (Kúria 1932. febr. 11. P. II. 1134/1930. sz.) Tényállás : Özv. H. D.-né, mint a gy. A. Mozgószínház engedélyese és a felperes 1923. október 31-én tízévi időtartamra társasági szerződést kötöttek, amelynek 5. pontja szerint az engedélyes a mozgószínház üzemének teljes vezetését a felperesre ruházta. A felperes és az alperes fia, F. M. között pedig 1925. szeptember 22-én megállapodás jött létre, amely szerint a felperes F. M.-t 1925. október 1-től kezdődőleg a mozgószínház üzletvezetőjéül alkalmazta azzal, hogy az összes üzemi költséget és kiadást F. köteles az üzem bevételeiből fedezni és ha a kiadások a bevételeket meghaladják, a veszteséget F. M. a sajátjából viseli. A szerződés szerint megállapodtak abban, hogy F. M. üzletvezetői tevékenységének díjazása fejében fix fizetést nem kap, hanem a színház tiszta jövedelmében akként részesedik, hogy a nyers bevételekből elsősorban az engedélyest a társasági szerződés szerint megillető havi 4 q 76 kg-os tiszavidéki búzának az egyenértékét, mint minimumot, illetőleg a nyers bevételek 8 °/0-ált, mint maximumot, köteles kiszolgáltatni, azután a felperest illeti meg a nyers bevételekből évi 130.000,000 korona egyenlő havi részletekben, az összes üzemi költség F. M.-t terheli, és a mindezek levonása után jelentkező tiszta jövedelem üzletvezetői díjazása fejében F. M.-t illeti meg. Indokok : A felperes és F. között létrejött szerzó'dés eme tartalma alapján kétségtelen és a fellebbezési bíróság helyesen állapította meg, hogy habár a szerződés szavai szerint a felperes F. M.-t üzletvezetésnek szerződtette is, a felperes és F. között nem szolgálati, hanem az üzletvezető jogkörét és kötelezettségét messze meghaladó és az önálló vállalkozó, illetőleg haszonbérlő jogkörét és anyagi kötelezettségét teljesen kimerítő haszon-