Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

62 Hiteljogi Döntvénytár. nyes és igazgatósági tag a boreladás konzorciális hasznában részesedett ; hogy fizetést szolgálatának egész ideje alatt fel nem vett, noha a kezén keresztülmenő nagy összegekből ezt éppúgy, mint az iroda többi költségét és a többi tisztviselő fizetését elszámolhatta volna ; hogy nem nyert bizonyítást, mintha távozásakor jogait fenntartotta volna, továbbá hogy követelésével csak 10 év múlva lépett fel : egymagában még nem szolgáltathat biztos és határozott alapot annak megállapítására, hogy a felperes szolgálatát eredetileg is díjazás nélkül kívánta volna ellátni; mert a konzorciális haszonban azok az igazgatósági tagok és részvényesek is részesedtek, akik a társaság érdekében semmi tevékenységet sem fejtettek ki és a tényleges tevékenységet kifejtő igazgatósági tagok ezért a munkájukért a többi részvényest megelőző százalékos díjazást kap tak a konzorciális haszonból, továbbá a felperes munkáját is 1917. szeptember hava előtt és a felperes távozása után ellátó igazgatósági tag díjazást kapott ugyanezért a munkáért az alperestől. Nincs tehát alap annak a feltevésére, hogy a felperes — aki korábban is, kereső pályán volt és már nem volt teljesen vagyontalan, de olyan vagyonnal sem rendelkezett, amely reánézve a kereső foglalkozás vállalását feleslegessé tette volna — ezt a munkát ingyen vállalta volna ; a fizetés fel nem vételének és el nem számolásának pedig azért nem lehet ilyen joglemondó jelentőséget tulajdonítani, mert éppen azért, hogy felperes a konzorciális haszonban is részesült, szolgálati ideje alatt pénzzel el volt látva; az a körülmény pedig, hogy kereseti igényével csak tíz év múlva lépett fel, joglemondásnak nem tekinthető ; de a szolgálat ingyenességére azért nem enged következtetést, mert a felperes távozása után nagybani borkereskedéshez kezdett, utóbb súlyosan megbetegedett, később pedig a pénz értéke rohamosan csökkent, ezek a körülmények tehát érthetővé teszik azt, hogy követelésével korábban fel nem lépett. = I. A megbízás szabályainak alkalmazásáról v. ö. M. M. T. 1616. § 2. bek. ; a szolgálati szerződés tartalmáról és létrejöttéről : Jogt. Közi. 1932. 39. Szem. 4. és 94. Szem. 1. a. — II. Az idézett határozatot L Hj. Dt. 24., 30., de legalább is kétséges, vájjon e határozatok a 844. sz. E. H.-tal összeegyeztethetők-e. V. ö. még : Hj. Dt. 24., 128. 91. I. A K. T. 205. §-a első bekezdésének alkalmazásához elegendő, ha a hitelező személye szerint követelésének számszerűsége nélkül ismert. — 77. Második bekezdésében biztosított választási jog csak akkor gyakorolható, ha a társaság a vagyonfelosztásig a szolgáltatást tel1esit%- (Kúria 1932. febr. 5. P. II. 1476/1931. sz.) Indokok : A kegydíj lényegileg a teljesített szolgálatokra tekintettel önkéntesen adott juttatás. Azonban a kegydíj ezt az önkéntes, ajándékszerü jellegét elveszti és nyugdíjtermészetü járandósággá válik, ha a munkaadó a kegydíj fizetését kifejezetten elvállalta, vagy ha a fennforgó körülményekből, így különösen a kegydíjnak hosszabb időn át fenntartás nélkül történt kiszolgáltatásából, a munkaadónak arra a szándékára lehet okszerüleg következtetni, hogy a kegydíj szolgáltatását ily kötelezettségként teljesíti. Felperes a K. T. 205. § 1. bekezdése értelmében az ily kegy díjnak biztosítását vagy a megfelelő összeg letétbehelyezését joggal követelheti. Az alperesi részvénytársaság ugyanis felszámolás alatt áll és felperes a peres felek között fenn-