Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)
36 Hiteljogi Döntvénytár. intézeti tisztviselő, a foglalkozása által feltételezett műveltségi fokára való tekintettel, külön megmagyarázás nélkül is bizonyára megérthette és kellően elbírálhatta. Nem támadhatja meg sikerrel a felperes az ügyleti nyilatkozatát tévedés vagy megtévesztés címen abból az okból, mert M. A. igazgató, aki vele alperes részéről tárgyalt, a tárgyalás során a felperes által igényelhető nyugdíjnak a mértékét az őt valójában megillető nyugdíjnál kisebb összegben tüntette fel, mert felperes az őt megillető havi nyugdíj összege tekintetében az alperes álláspontját helyesnek el nem fogadta és így, még ha az alperes valóban kisebb összeget vett is számításba, mint amennyi a felperest nyugdíjképpen megillette, a felperes nem hivatkozhatik arra, hogy őt ezzel az alperes a nyugdíjigényének a mértékét illetően tévedésbe ejtette. A felperesnek a tévedésre vagy megtévesztésre alapított támadása azért sem lehetett sikeres, mert jogszabály, hogy az olyan jogügyletet, amellyel a felek között vitás vagy bizonytalan kérdések nyertek szabályozást, olyan körülményre vonatkozó tévedés miatt, amelyre a vita vagy a bizonytalanság kiterjedt, megtámadni nem lehet. = V. ö. ad I. K. P. II. 5504/1926. (Hj. Dt. 20., 99.) — ad II. M. M. T. 1693. § 2. bek. K. P. VII. 3238/1918. (Mj. Dt. 12., 202.), P. VI. 315/1926. (J. H. I. 174.), P. VI. 4741/1927. (Mj. T. 9., 44.) 55. Az ostendei egyezmény Budapest székesfőváros 1897., 1903., 1916. és 1918. években kibocsátott kölcsönkötvényeire nem terjedki. Az általános magánjog (kereskedelmi jog) arra nem ad jogot, hogy az egyik hitelezőnek adott előnyt a másik is, szerződési jogalap nélkül, követelhesse. (Kúiidi 1931. dec. 11. P. IV. 3617/1930. sz.) Indokok : A felperes állítólag birtokosa a Budapest székesfőváros 1897., 1903., 1916. és 1918. években kibocsátott, összesen 440,000 K névértékű, bemutatóra szóló, 1923. évben kisorsoltnak nyilvánított kölcsönkötvényeinek. Ezek névértékét követeli a jelen perben 60 %-os átértékeléssel. Az 1928 : XII. tc. 6. §-a kizárja az átértékelésből az államnak, a törvényhatóságnak és a községnek minden magánjogi pénztartozását, ideértve az értékpapírban kifejezett pénztartozást, következőleg a székesfővárosnak a fenti kölcsönkötvényein alapuló pénztartozásait is. Az 1928 : XII. tcikk 7. §-ának 4. pontja szerint ugyanezekre a tartozásokra mégis helyt foghat az átértékelés, ha a felek azt határozottan kikötötték. Ámde helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a kötvényeknek a felperes által kiemelt szövegrésze ilyen kikötésnek nem vehető. Az ugyanis, hogy «Budapest székesfővárosnak, mint kölcsönvevő adósnak a kölcsönre nézve általános jogelvek szerint fennálló kötelezettségén kívül a félévenként fizetendő kamat és tőkerészletek biztosítására Budapest székesfőváros jövedelme különösen is szolgál», nem a köt-