Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

"in Hiteljogi Döntvénytár. peresnek az alperessel való üzleti összköttetés korábbi szakában támadt követeléseire is. Ezért vizsgálni kell, vájjon fennforognak-e a megtartási jog gyakorlásának a K. T. 309. §-ában megszabott előfeltételei közül azok, amelyeket az alperes kétségbe von : az alperes tulajdonát képező ingóknak meghatározott rendelkezés nélkül, az alperes akaratából való birtokbavétele. A kiváltási meghatalmazás folytán az áruk nyilván az adós alperes akaratával kerültek a felperes birtokába. A felperesnek, mint az alperes szállítmányozójának (illetve fuvarozójának) az átvett árut éppen az alperessel fennállott jogviszonyából kifolyóan utóbb az alpereshez kellett volna juttatnia. Ez a jogviszony természetében rejlő általános kiadási kötelezettség azonban nem minősíthető a megtartást kizáró ((meghatározott rendelkezésnek)), mert ez utóbbi alatt helyesen csak különös utasítás érthető. Ellenkező esetben a megtartás jogintézménye forgalmi hivatását nem tölthetné be, hanem érvényesülési köre csak egészen kivételes esetekre szorítkoznék, mert minden birtokbavételben rendszerint benne rejlik az a kötelezettség, hogy utóbb a dolgot a tulajdonosnak vagy utasításához képest másnak ki kell adni. Nincs megtámadva az a ténymegállapítás, hogy az alperes 1929. augusztus 3-án és 5-én arra hívta fel a felperest, hogy az alperes részére érkezett árukat küldje vissza a feladóknak. Ez ugyan már kimeríti a külön rendelkezés fogalmát. De mégsem gátolja a megtartási jogot, mert az áruknak a felperes által történt birtokbavételét követő időben utólagosan történt. Nincs ugyanis semmi alapja az alperes ama felülvizsgálati álláspontjának, hogy ilyen utólagos utasítás magábanvéve is olyan hatású, mintha a felperes az árukat az' alperesnek kiadta és azt tőle a határozott rendelkezéssel nyomban visszavette volna. Ez egyenes ügyelmen kívül hagyása volna a K. T. 309. § első bekezdése második mondatának, melynek értelmében az átadás utáni rendelkezés a megtartási jogra hatálytalan. Az utólagos rendelkezés csak akkor akadályozhatná a megtartást, ha azt a hitelező felperes elfogadta volna. Ilyen hozzájárulás azonban nem állapítható meg a felperes terhére. Az árukra vonatkozó joghatályos külön rendelkezés hiányában nem perdöntő annak vizsgálása, vájjon még kellő külön rendelkezés fennforgása esetében is megilletné-e a felperest a megtartási jog a miatt, mert az alperes fizetőképtelenné vált és 1929. július 30-án az üzemét is beszüntette, amikor is beállana a K. T. 309. § második bekezdésének alkalmazási lehetősége, hacsak a fizetések megszüntetéséről a felperes még az áruk átvétele előtt nem értesült. Megtartási jog csak az adós tulajdonát képező ingóságokra