Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

100 Hiteljogi Döntvénytár. 137. A forgatmány alapján fellépő váltóhitelezőt nem teszi a váltóból eredő jogok érvény esíthetése szempontjából a forgató engedményesévé az, hogy a forgató a váltóadás alapjául szolgált követelésnek a biztosítására a váltón kívül ingatlanra szerzett jelzálogjogot is ruházott át a hitelezőre. (Kúria 1932. máj. 12. P. VII. 2444/1931. sz.) Indokok : Az egyesített két váltókereset alapjául szolgáló váltók akként kerültek a felperes birtokába, hogy a felperes a váltókat az azokon kibocsátó rendelvényes és forgatóként szereplő P. P. hitelintézetnek nyújtott kölcsön keretében leszámítolta és a váltók ellenértékét a kölcsön után járó kamatok levonásával a most nevezett részvénytársaságnak kifizette. E részvénytársaság a kölcsönt folyósító felperesnek a váltófedezeten kívül még azt a biztosítást is nyújtotta, hogy az alperesek ingatlanára szerzett jelzálogjogot a felperestől felvett kölcsön összegének megfelelő részben a felperesre engedményezte. Az a körülmény, hogy a kereseti váltókat az azokon forgatóként szereplő' részvénytársaság kölcsön felvételével s a kölcsönnek biztosítására az alperesek ingatlanára szerzett jelzálogjog engedményezésével kapcsolatban adta tovább a V. T. 10. és 36. §-ainak megfelelő forgatmány útján a felperesnek, nem szolgálhat alapul arra, hogy a jelen perben az alperesek, mint a váltók elfogadói ellen a V. T. 23. §-a alapján érvényesített váltókövetelés elbírálásánál a felperes nem harmadik váltóbirtokosnak, hanem csupán a P. P. hitelintézet részvénytársaság engedményesének tekintessék, mert a felperes a kereseti váltókat a részvénytársaságtól váltói úton, forgatmány útján, s nem engedmény útján szerezte meg és mert a forgatmány alapján fellépő váltóhitelezőt nem teszi a váltóból eredő jogok érvényesíthetése szempontjából a forgató engedményesévé az, hogy a forgató a váltóadás alapjául szolgált követelésnek a biztosítására a váltón kívül egyéb jogokat is ruházott át a hitelezőre. Ezek szerint az, hogy a felperessel, mint harmadik váltóbirtokossal szemben, az alperesek sikerrel felhozhatják-e a forgató részvénytársasággal fennálló jogviszonyukból származtatott kifogásaikat, a V- T. 92. §-a és az erre vonatkozó bírói gyakorlat értelmében attól függ, hogy a felperes jó- vagy rosszhiszemű váltóbirtokosnak tekintendő-e. Eosszhis^emű váltóbirtokosnak a felperes abban az esetben volna vehető, ha a kereseti váltókat a váltói előzőjétől, a P. P. hitelintézet részvénytársaságtól oly körülmények között és oly adatok ismeretében szerezte volna meg, amelyekből azt kellett tudnia vagy legalább is arra kellett kellő gondosság mellett kö\étkeztetnie, hogy a váltókat a felperesre forgató fentnevezett részvénytár-