Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

Hiteljogi Döntvénytár. 93 (Kúria 1932. ápr. 14. P. II. 3101/1931. sz.) Indokok : A fegyelmi bíróság a felperest az 1918. október 28-án kelt jogerős határozattal a szolgálatból való elbocsátással büntette. Ezt a határozatot a fegyelmi bíróság az újrafelvétel eredményeként az 1929. július 12-én kelt jogeró's határozattal hatályon kívül helyezte s a felperest a terhére megállapított szolgálati vétségek miatt elbocsátás helyett csupán pénzbüntetéssel, áthelyezéssel és várakozási idejének meghosszabbításával büntette. A m. kir. államvasutak és az alkalmazottjai közötti szolgálati jogviszonyt összes vonatkozásaiban az 1914 : XVII. tc. és az annak alapján kiadott szolgálati szabályzat szabályozza. A törvény (31. § V. pontja, 54. §-a) és a Szolg. Szab. (42. §-a 8. bek., 73. § 3. bek., 69. §-a) rendelkezik az alkalmazottnak a szolgálatból fegyelmi büntetésképpen való elbocsátásának joghatályáról. Eendelkezik pedig akként, hogy az elbocsátásra ítélt alkalmazott elveszti az állását, az illetményeit, a szolgálati jogviszonyból eredő összes egyéb jogai iránti igényeit, az ilyen alkalmazottat a létszámból törölni kell, s az alkalmazott és a vasút között a szolgálati jogviszony az elbocsátással s a létszámból való törléssel megszűnik. Újrafelvétel és ennek folyamán az elbocsátó határozat hatályon kívül helyezése esetére pedig a törvény (45. § utolsó bekezdése) és a Szolg. Szab. (66. § 5. bek.) akként rendelkezik, hogy az új határozat jogerőre emelkedésével az alkalmazottat az állásába vissza kell helyezni. Arról azonban, hogy visszahelyezés esetében mennyiben térítse meg a vasút az alkalmazottnak az időközben elmaradt illetményeit, sem a törvény, sem a Szolg. Szab. nem rendelkezik. Ebben a vonatkozásban azonban rendelkezést tartalmaz a Szolg. Szab. életbelépésével kapcsolatban a 67,059/1917. III. számú m. kir. keresk. miniszteri rendelet alapján kiadott 31,031/1918. számú végrehajtási utasítás. A bírói gyakorlat arra az álláspontra helyezkedett (kir. Kúria P. II. 2968/1928., P. II. 6168/1928.), hogy ez a végrehajtási utasítás a Szolg. Szab. végrehajtására hivatott közegeknek szóló belső utasítás, amelynek határozmányaira, mint jogosítványra, az alkalmazottak nem hivatkozhatnak. A jelen perbeli vita szempontjából azonban más megítélés alá kell hogy essék ez a végrehajtási utasítás. Az 1914 : XVII. tc. 45. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint annak a részletes szabályozása, hogy visszahelyezés esetén az alkalmazottnak időközben elmaradt illetményei mennyiben térítendők meg, a vasutat illeti meg, amely azt a Szolg. Szab.-ban fogja megállapítani. A törvény indokolása tehát az időközben elmaradt illetmény megtérítésének a kérdését a Szolg. Szab.-ba felveendőnek mon-