Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Hiteljogi Döntvénytár. 67 a jelen perben a 2. alszámú jegyzőkönyv szerint felmutatott szolgálati bizonyítvány felperest «téglamester»-ként tünteti fel. Minthogy pedig a munkásokat az alperes jóváhagyásával a felperes fogadta fel, a tégla- és cserépgyártáshoz szükséges nyersanyag kitermelése a felperes utasítása szerint történt, a tégla- és cserépáruknak milyen minőségben és mennyiségben leendő készítését a munkásoknak a felperes állapította meg, a munkások által gyártott árukat a munkásoktól a felperes vette át és felperes a tégla- és cserépégetésre, valamint a munkásokra felügyelt, eladásokat azonban a felperes nem eszközölt, megállapítható, hogy felperes munka és hatásköre kereskedelmi természetű feladatokra és tevékenységre ki nem terjedt, hanem csak az ipari termelés feladatait foglalja magában, amihez — különös tekintettel az alperesi téglagyárnak legfeljebb 30—40 munkással dolgozó kisebb terjedelmére és nem vitásan egyszerű berendezésére —magasabb rendű szellemi képzettségre és tevékenységre nem volt szükség, és ami ipari gyakorlati szakismeretek mellett teljesíthető volt. Felperes tevékenysége ekként az ipari munka vagy művezető munka és hatáskörét nem haladta meg ; a munka- vagy művezetők pedig az állandó bírói gyakorlat szerint csak a fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédek közé sorolhatók ; s így a felperes tisztviselőnek vagy hivatalnoknak nem tekinthető. Iparossegédi minőségénél fogva pedig felperes az alperes nyugdíjszabályzatának önmagára leendő alkalmazását nem kívánhatja, mert a nyugdíjszabályzat annak 1. §-a szerint csak az alperes hivatalnokaira és szolgáira terjed ki. Felperes neje, mint tanú által vallott az a körülmény, hogy néh. dr. L. L. előtte oly kijelentést tett : «nézze, a maga férje itt született, itt is kell meghalnia, neki itt örökös állása lesz», a felperes nyugdíjigénye szempontjából közömbös ; mert a nyugdíjra való jogosultságot a nyugdíjszabályzat szabályozza, de az állandó bírói gyakorlat szerint az állandó kenyér vagy örökös állásra szóló ígéret nem a munkaképtelenség esetére szóló nyűg- vagy kegydíjszerű ellátás biztosítását, hanem csak a kellő munkaképesség mellett megfelelő munka és kereseti alkalom kötelezését jelenti, felperes pedig úgy a per során, mint magában felülvizsgálati kérelmében is elismerte, sőt a 6.'/. alatt csatolt orvosi bizonyítvánnyal igazolni is kívánta, hogy munkaképtelen és így még arról sem lehet szó, hogy alperes a jelzett ígéret alapján felperes további alkalmazására, avagy ennek elmulasztása esetén megfelelő kártérítés nyújtására volna köteles. 5*