Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

64 Hiteljogi Döntvénytár. kötelezettséget a M. takarékpénztárnál, az elsőrendű alperes tartozásaiért, amikor ennek az alkalmazottja volt. Ezen kezesség alapján a M. takarékpénztár perelte felperest majd ellene 1926. januárban végrehajtást vezetett. Felperes 1927. júliusban a szolgálatból felmondás nélkül kilép és követeli a felmondási időre járó fizetést. — A Kúria keresetet elutasítja. (Kúria 1931. márc. 17. P. II. 4082/1929. sz.> Indokok : I. A felperes kötelezettségvállalásának az indító oka részben a szolgálati viszony volt és így az elsőrendű alperes azzal, hogy a felperesnek a vállalt kötelezettség alól való teljes mentesítéséró'l nem gondoskodott, a szolgálati jogviszonnyal ellenkező oly szerződésellenes magatartást tanúsított, amely az Ipartörvény 95. §-ának b) pontja értelmében jogos okul szolgálhatott volna a felperesnek arra, hogy az elsőrendű alperes szolgálatából felmondás nélkül azonnal kiléphessen. Ámde a kir. Kúria gyakorlatában állandóan követett jogszabály szerint az alkalmazott, ha a szolgálatból felmondás nélkül való kilépésre jogos oka van is, tartozik ennek az oknak tudomásárajutása után a munkaadót elhatározásáról késedelem nélkül értesíteni, mert ha ezt elmulasztja és a szolgálatát folytatja, magatartásából okszerűen lehet azt a következtetést vonni, hogy az említett ok miatt a szolgálatból kilépni nem akar és ezért ugyanarra az okra később már jogot nem alapíthat. A kir. Kúria a feleknek egyező előadása alapján a Te. 40. §-a értelmében tényként állapítja meg, hogy a felperest az elsőrendű alperesért vállalt kötelezettségéből folyóan a M. takarékpénztár már az 1925. évi december hó 31-én perelte 16,000 pengő tőke és járulékai erejéig és ennek folytán ellene az 1926. évi január hónapban végrehajtást is foganatosíttatott. Mindezekből a felperes az elsőrendű alperesnek szerződésellenes magatartásáról már kétségtelenül tudomást szerzett. Ennek dacára a felperes csak 1927. évi július hónapban lépett ki a szolgálatból és ezt megelőzőleg nemcsak hogy nem élt a rögtöni kilépés jogával, de sőt amikor az elsőrendű alperes 1926. évi augusztus hó végére a felperesnek felmondotta a szolgálatát, felperes a felmondási idő eltelte után is folytatta a szolgálatát és az 1926. évi szeptember hó 3-án kelt D) a. levelében azt közölte az alperessel, hogy a felmondás hatályát vesztvén,, újabb megállapodás alapján megmarad az állásában. Ezekből a tényekből következik, hogy a felperes az elsőrendű alperesnek szerződésellenes magatartását utóbb — másfél év multán — már rögtöni hatályú kilépési okként nem érvényesíthette ; a szolgálatból felmondás nélkül történt kilépése tehát, amelyet csak erre az okra alapított, jogosulatlan volt. Ennek következtében a szolgálatát jogos ok nélkül elhagyá