Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Hiteljogi Döntvénytár. 55 Indokok : I. Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 2. §-a szerint a szolgálati szerződés csak írásban közölt előzetes felmondással bontható fel; a felmondás hatályosságához tehát az ellenféllel való közlés szükséges. Az írásos felmondásnak az ellenféllel való közlése pedig természetszerűleg csak a felmondólevélnek a címzett részére történt kézbesítésével következik be. Arra a nem vitás tényre tekintettel — hogy felperes az alperes felmondólevelét csak 1927. szeptember 1-én vette át és hogy felperesnek az utolsó állásához mérten hathavi felmondási időre volt igénye — téves a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a felmondási idő 1927. évi augusztus hó elsejével kezdődött és 1928. január 31-ével lejárt. Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 2. §-a utolsó bekezdése értelmében a felmondás csak a hó utolsó napjára szólhat. A felmondásnak 1927. szeptember 1-vel bekövetkezett közlésére tekintettel, a hathavi felmondási idő e hó végétől számítandó ; következéskép a hat hó 1928. március 31-vel járt le. II. Nem volt vitás a felek között, hogy a felperes az alperesnél eltöltött szolgálati ideje alatt egyéb javadalmazásán felül remunerációt is állandóan és rendszeresen kapott és hogy ennek összege az utóbbi időkben évi 350 P tett ki. Márpedig a 777. sorsz. elvi határozatban kifejezésre jutott jogszabály szerint az ilyen rendszeresen adott remunerációnak külön kikötés hiányában is illetmény jellege van és ezen illetmény, mint a munkabér része, az 1910/1920. M/E. számú rendelet 7. §-ának 1. bekezdése szerint az alkalmazottnak a felmondási időre is kiszolgáltatandó. A rendelet 7. §-ának 2. bekezdése ugyanis az állandó bírói gyakorlat értelmében csupán a munkaadó tetszésétől függő és külön jutalom minőségével bíró remunerációra vonatkoztatható. E szerint tehát felperes az 1927. évre eső 350 P remunerációt jogosan igényli. III. Az úgynevezett karácsonyi segély a munkaadó elhatározásától és tetszésétől függő ajándékszerű juttatás, amely a szorosan vett munkabér keretébe nem tartozik és amely a rendelet 7. §-a 2. bekezdésének kifejezett rendelkezésénél fogva a felmondási időre nem követelhető, éspedig a jelen esetben annálkevésbbé, mert a felek egyező előadása szerint az 1927. évi karácsonyi segélynek alapja az alperesnél a 8. •/. alatt csatolt igazgatósági határozat volt, amely az ily című segélyt egyenesen csak a tényleges szolgálatot teljesítő alkalmazottaknak engedélyezte, holott felperes nem vitásan karácsonykor már a felmondás folytán tényleges szolgálatot nem teljesített. A fellebbezési bíróságnak a karácsonyi segélyre vonatkozó döntését támadó panasz tehát alaptalan.