Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)
36 Hiteljogi Döntvénytár. tartja a korábbi szolgálataira vonatkozó okiratokat és azokat csak később, esetleg csak a szolgálatból való kilépés alkalmával adja vissza, rendszerint gondoskodni szokott arról, hogy a visszaadás megtörténtére írásbeli vagy más bizonyítéka legyen és ezt a köteles gondosságnál fogva saját érdekében meg is kell tennie ; elli énben olyan esetben, amikor az átvett okiratokat a szolgálatadó nyomban vagy legfeljebb egy-két nap elteltével visszaadja, a visszaadásnak írásban vagy más módon való tanúsítása nem szokásos és annak elmulasztását nem lehet gondatlanságnak tekinteni. Ezek szerint nem sértette meg a fellebbezési bíróság a bizonyítási teher megoszlására vonatkozó eljárási szabályt azzal, hogy annak tényként megállapítása mellett, hogy a felperes a szolgálatbalépése alkalmával a korábbi szolgálatára vonatkozó okiratait bemutatta, melló'zte annak a megállapítását, hogy az alperes az említett okiratokat visszatartotta — azért, mert ezt a felperes nem bizonyította, holott a bizonyítás ebben a tekintetben is a felperest terhelte. A felperes ennek a körülménynek a bizonyítására kérte ugyan önmagának eskü alatt való kihallhatását, ámde a fellebbezési bíróság ítéletében tüzetesen előadta azokat az okokat, amelyek miatt ezt a bizonyítást mellőzte és ez a döntése az irányadó jogszabályt. Az anyagi jogszabályoknak megfelel a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, amellyel elutasította a felperesnek arra alapított kártérítési követelését, hogy az alperest a felperesnek az alperesnél eltötött szolgálatáról nem nyomban a kilépés után, hanem csak a felperesnek később előterjesztett kérelmére adott szolgálati bizonyítványt. Ebben a tekintetben helytálló a fellebbezési bíróság ítéletének az az indoka, hogy az ipartörvény stb., mint a fejben. Annak a tényállításnak a valóságát pedig, hogy a saját alapszabályai kötelezték erre az alperest, a felperesnek kellett volna az alperes tagadásával szemben bizonyítania. Ámde még ha az alperes alapszabályainak a tartalmára vonatkozóan a felperesnek említett tényállítása a valóságnak megfelelne is, akkor is tartozott volna a felperes a kár elhárítására vonatkozó s az általános magánjogi szabályokból folyó kötelezettségénél fogva az alperest említett kötelezettségének teljesítésére felhívni és csak annyiban követelhetne az alperestől az itt tárgyalt jogcímen kártérítést, amennyiben kimutatta volna, hogy károsodását az alpereshez idejében intézett felhívással sem háríthatta el.
