Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

138 Hiteljogi Döntvénytár. Indokok: A kereseti ügyletből folyólag az alperes a K. T. 88. §-a értelmében korlátlanul és egyetemleg felelőssé vált és kilépése révén azon a K. T. 19. és 121. §-ai alapján nem esett változás. Kilépése után a cégben egyetlen tag maradt, aki egyéni cégként folytatta az üzletet. Ennek az egyéni cégnek és tulajdonosának a vagyonára kényszeregyesség létesült, azonban az egyességi fizetések abbanmaradása miatt az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 79. §-a értelmében az egész követelés a kényszeregyességi adóssal szemben is újra •érvényesíthetővé vált. Minthogy az adott esetben a kényszeregyességi eljárás nem közkereseti társaság, hanem egyéni cég ellen indult, a megszűnt közkereseti társaság kilépett tagja nem hivatkozhatik sikerrel az id. rendelet 92. § 3. bekezdésére. De e hivatkozása azon az alapon sem állhat meg, hogy kilépésével nem juthat kedvezőtlenebb helyzetbe, mintha a közkereseti társaságban bentmaradt volna, mert az id. rendelet 6. § utolsóelőtti bekezdésében foglaltakból nyilvánvaló, hogy a 92. § 3. bekezdése a közkereseti társaságnak is csak a kényszeregyességi eljárás megindításakor volt, a kényszeregyességi eljárást a maguk személyében is kért tagjaira vonatkozik, nem pedig a kényszeregyességi eljárásban részt nem vett volt tagokra is. Tehát — el is tekintve attól, hogy a kényszeregyesség révén elért kedvezmények a kényszeregyességi adóssal szemben is hatályukat vesztették — a volt cége ügyében indult kényszeregyességi eljárás az alperes kötelezettségét nem érinti, csupán összegszerűen csökkenti, ha és amennyiben a hitelező ezúton kielégítést nyer. Ami azt az érvelést illeti, hogy a felperes a módjában állott kárelhárító intézkedések elmulasztása, valamint az alperes hozzájárulása nélkül adott halasztások révén maga okozta volna azt, hogy a cégtől nem tadott kielégítéshez jutni és e miatt szabadulna az alperes a felelőssége alól : ugyancsak nem helytálló, mert az alperes nem kezes, hanem magáért az ügyletért és az eredeti kikötéseknél nem terhesebb feltételekkel való lebonyolításáért egyetemlegesen és korlátlanul felelős adóstárs. A kifejtettek szerint helyesen történt marasztalás a K. T. 326. §-ában foglalt rendelkezéshez képest annálfogva, hogy valósággal cseh koronában való fizetés nem volt kikötve, oly értelemben volt fenntartandó, hogy az alperes a cseh koronában kifejezett tőkét és kamatot a fizetéskori árfolyamon átszámított pengő-értékben tartozik megfizetni; önként értendő, hogy adott esetre is vonatkoznak a 4500/1931. M. E. sz. rendeletnek a külfölddel való pénzforgalom korlátozására vonatkozó intézkedései. = I. V ö. Hj. Dt. 21., 95. — II. A külföldi pénznemben kifejezett tartozás átszámítási idejének kérdésében ugyanígy K. 1917. máj. 3. P. VII. 7448/1916. (Hj. Dt. 13., 27.), a német (RG. 101., 312. II. 13/20. teljes-ülési