Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Hiteljogi Döntvénytár. 101 A felperesnek ugyanis az 1922 : XII. tc. életbelépte előtt pénzkölcsön közvetítésére jogosító iparigazolványa sem volt, s így hiányzik az alap ahhoz, hogy egy, a törvény életbelépte előtt megszerzett igazolvány az utóbb megkívánt iparengedélyt pótolhassa. Annak viszont, hogy a felperesnek bankbizományosi üzlet folytatására a törvény életbelépte előtt szerzett iparigazolvány alapján joga volt, jelentősége nincs azért, mert az 1922 : XII. tc. a pénzkölcsön közvetítésének iparszerű folytatását engedélyhez kötötte s ezzel kifejezést adott annak is, hogy ez az akkor még engedélyhez nem kötött, tehát igazolvány alapján gyakorolható banküzlet körébe nem vonható s annak keretében mint iparszerű tevékenység nem gyakorolható. A felperes egyebekben maga azt adja elő, hogy az illetékes iparhatóságok is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy kölcsönközvetítéssel csak hatósági engedély mellett foglalkozhatik s engedély kérésére kötelezték, annak a körülménynek pedig, hogy bár a közigazgatási hatóság tudomással bírt arról, hogy addig is, míg ez az elvi kérdés eldöntetett, kölcsönközvetítéssel foglalkozott s a kihágási eljárást mégsem indította meg, az anyagi magánjog szabályai szerint elbírálandó jelenlegi peres kérdés eldöntésénél jelentősége nincs. = Az 1922 : XII. tc. (az ipartörvény novellája) 14. §-ában az iparengedély alapján gyakorolható teljesítéshez kötött iparokat s 30. §-ában azokat az iparokat sorolja fel, amelyeknek megkezdése és gyakorlása engedélyhez kötött, 127. §-ában pedig kihágásnak minősíti azt, ha valaki a «törvény rendelkezései ellenére valamely ipar gyakorlását megkezdi vagy valamely ipart önállóan üz». — A K. T. 263. §-át illetően a közölt határozattal egyazon elvi alapon nyugszanak a kir. Kúriának a következő határozatai is : (ad 1916. évi IX. tc.) 1918. jan. 29. P. VIII. 5716/1917. (Hj. Dtár XII. 37.), 1918. szept. 26. P. VII. 2524/1918. (XIII. 20.), 1921. okt. 27. P. II. 1957/1920. (XV. 10.) és (ad 3678/1917. M. E. sz. rend.) 1921. máj 14. P. II. 358/1921. (XIV. 28.), 1923. szept. 25. P- II. 4082/1922. (XVI. 92.) — A törvény alkalmazási körének szempontjából bírálják e határozatot: Zerkowitz Z igmond, Jogt. Közi. 1931. 181. és K. J. 1931. 152., K. A. és Gelléry K. J. 1931. 170. Átértékelés. 92. A kifizetett készpénzjavadalmazás utólagos átértékelése nem követelhető. (Kúria 1931. jún. 30. P. II. 5261/1929. sz.) Indokok : A kir. Kúria gyakorlatának megfelel a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a munkavállaló a szolgálati szerződésben meghatározott koronaösszegben az egyes részletek esedékességekor kifizetett készpénzjavadalmazásának utólagos átértékelését nem követelheti, mert a munkaadó nem