Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

IS Hiteljogi Döntvénytár. de végeredményben mégis elfogadta és hozzájárult ahhoz, hogy a' vezérigazgató ezt az összeget nagyobb részben a részvénytársaságnak a kasszanapon esedékes fizetnivalóira és általában a részvénytársaság céljaira, tehát a megállapodásban foglalt rendelkezéstől eltérőleg felhasználja és ezzel előidézte, hogy a felperes a szóbanforgó összeget a banktól, annak időközben kényszerf elszámolás alá kerülése miatt vissza nem kapta ; a végrehajtóbizottságot megbízó részvényesek és ezek között az I, V és Vl-rendű alperesek a fentkifejtettek értelmében akkor is felelőssek, ha a részvénytársaság igazgatósága a részvénytársaság ügyvitelében egyéb irányban netán fejtett is ki működést. Nem teszi az I, V és Vl-rendű alperesek ellen támasztott kártérítési követelést időelőttivé, hogy a felperes a bank kényszerfelszámolásának eredményéhez képest esetleg a banktól is kap követelésére részben kielégítést. A kára követelésére jogosult hitelező ugyanis, miként a fellebbezési bíróság az elsőbíróság vonatkozó indokainak elfoglalásával helyesen kifejtette, a részvénytársaság jogellenes cselekményéért kártérítésre kötelezett személyek ellen a részvénytársaság csődje vagy az azzal egy tekintet alá eső kényszerfelszámolás esetében nem tartozik a csődeljárás, illetve kényszerfelszámolás eredményét bevárni, hanem ily esetben kárkövetelését a kártérítési felelősséggel tartozó személyek ellen nyomban érvényesítheti és az a körülmény, hogy a károsulttal szemben maga a részvénytársaság is felelős, csak azt vonja maga után, hogy az I, V és Vl-rendű alperesek a marasztalási összeg kifizetése ellenében a felperestől a bank elleni követelésének átengedését igényelheti, de a kártérítési követelés érvényesítésének akadályául még időlegesen sem szolgálhat. Az V-rendű alperesnek ezzel ellenkező érvelése alaptalan. Nem enyhíthetné az I, V és Vl-rendű alperesek kártérítési felelősségét az sefn, ha az I és V-rendű alperes által vitatott hiba lenne megállapítható a felperesnek abban az eljárásában, hogy a szóbanforgó összeget a bankhoz, a róla szálló kedvezőtlen hirek dacára, átutalta, mégpedig a nélkül, hogy a megállapodás szerint előre beküldendő garancialevelet, folyószámla-elismervényt és betétkönyvet a banktól kézhez vette volna. A kár előidézésében mindkét oldalon való hibáról csak akkor lehet szó, ha a kártevő magatartása is és a károsult magatartása is olyan, hogy a nélkül a kár be nem következett volna. Már pedig ha a végrehajtóbizottság az átutalt összegnek a postatakarékpénztártól felvételéhez hozzá nem járul, vagy ha hozzájárul is, a megállapodás szem előtt tartásával gondoskodik, hogy az a H. S. vattagyárhoz továbbíttassék, a felperes kára semmiképpen be nem következett volna, viszont a felperes a végrehajtóbizott-