Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

122 Hiteljogi Döntvénytár. az alperes kötelezettségvállalásának nem vitás szorgalmazásában az alperes által is felismerhetően nyilvánvalóan az vezette, hogy amerikai megbízójának kártérítési követelése esetére magát fedezze és így az alperes kötelezettsége csak addig mutatkozott szükségesnek, amíg a felperes fel nem szabadul kártérítési kötelezettsége alól azáltal, hogy károkozó téves intézkedését amerikai megbízójának végrendeleti végrehajtója jóváhagyja. E szerint a felek szerzó'dési akarata arra irányult,. hogy a végrendeleti végrehajtónak a felperes kártérítési kötelezettségét megszűntető jóváhagyó nyilatkozata után az alperes se legyen többé a felperessel szemben kötelezettségben: a kötelezvényben foglalt feltétel tehát bontó feltétel volt. A bontófeltétel beálltát pedig, mint amely a kötelezettséget megszűnteti, a Pp. 269. §-ában foglaltak értelmében az adósnak kell bizonyítania, nem sértette meg tehát a fellebbezési bíróság a bizonyítási teherre vonatkozó jogszabályokat azzal, hogy a feltétel bekövetkeztének bizonyítására az alperest kötelezte. Nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal sem, hogy az alperesnek az amerikai tanú kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát mellőzte, mert a végrendeleti végrehajtó előltárgyalt jóváhagyó nyilatkozatának természetszerűleg a felperes eiőtt felmutatható írásbeli alakban kellett meglennie, mihez képest maga az alperes is azt adta elő, hogy a jóváhagyás a végrendeleti végrehajtónak hozzá — az alpereshez — intézett leveleiben jutott kifejezésre. E szerint a jóváhagyás bekövetkezése az alperes kezében levő okirattal lévén bizonyítható, a fellebbezési bíróság a Pp. 330. §-ának megfelelően mellőzte az alperes ajánlotta, de nyilvánvalóan a per elhúzódásával járó bizonyítást. Egyetemleges hitelezők. 76. Az adós az egyetemleges hitelezők bármelyikét kielégítheti a teljesítéssel egyenlő hatályú beszámítás útján és ebben az esetben beszámított ellenkövetelése erejéig valamennyi hitelezőjével szemben szabadul. (Kúria 1930. júl. 6. P. IV. 1395/1930. sz.) Indokok : Habár a főbeavatkozási perben jogerős ítélet szerint a jelen perbeli követelés az elsőrendű felperest 2/3, a másodrendű felperest pedig 1/s részben illeti is ; a két felperes a jelen perben egyetemleges hitelezőnek jelentkezik, a fentidézett anyagi jogi szabálynál fogva tehát kereseti követelésükbe