Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

ILiteljogi Döntvénytár. 107 tett és a későbbi összes szolgálati- és nyugdíjéveinek átvételével 1907. december 1-ét tekinti. A felperes az alperesi nyugdíj szabályzatot nem írta alá. Az alperes ezen az alapon vitatja, hogy a felperest ez nyugdíjigényétől megfosztotta. A felperes, aki 1926. január 1-ével nyugdíjaztatott, a beolvasztott részvénytársaságnál igazgatói címmel a hitelosztály vezetője volt, az egyesülés után pedig az alperesnél munkaköre az egyesüléssel kapcsolatos lebonyolításokkal függött össze ; az átvételkor az alperes által felajánlott cégvezetői és igazgatói munkakört felperes elfogadni nem akarta, ezért szó volt arról, hogy a felperest az alperes valamelyik iparvállalatánál fogja igazgatói minőségben elhelyezni. — A Kúria a címbeli álláspontok kijelentése mellett megállapítja, hogy az egyesülés után a peresfelek között új szerződéses szolgálati jogviszony jött létre, ezért az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja és a II. a. állásponthoz képest a fizetendő nyugdíj összegét felemeli. (Kúria 1930. jún. 25. P. II. 3469/1929. sz.) Indokok : Az 1926 : XVI. tc. 5. § 4. bekezdése úgy rendelkezik ugyan, hogy az 1914. július 1. napja után nyugdíjjogosultságot nyert alkalmazott járandósága mértékének kiszámításában az 1914. július 1. napja előtt keletkezett társaságok egyesülése esetében annak a társaságnak 1914. július 1-én fennállott nyugdíj- és illetékszabályai az irányadók, amelynél az alkalmazott szolgálatát megkezdte, azonban a törvényes rendelkezés az általános jogszabályok értelmében csupán az esetben nyer alkalmazást, ha az alkalmazottnak a beolvasztó társasághoz való jogviszonyát külön szerződés nem szabályozza. A meg nem támadott tényállás szerint a felek között a felperesnek az alperesnél történt alkalmaztatására nézve az egyesülés után új szerződéses szolgálati jogviszony jött létre, amelynek következtében a felperes közvetlenül az alperes alkalmazottja és szolgálatának szükségszerű folyományaképpen az alperesi nyugdíjintézet tagja lett. Ezáltal pedig a felperes közvetlenül az alperessel szemben nemcsak szolgálati illetményéhez, hanem az alperesi nyugdíj szabályzat alapján az 1907. december 1-től számított nyugdíj éveinek figyelembevételével megállapítandó nyugdíjához is jogos igényt szerzett. Felperest a nyugdíjigényétől nem fosztotta meg az, hogy a 2.-/- alattival megküldött alperesi nyugdíj szabályzatot alá nem írta, mert nincsen olyan jogszabály, amely a nyugdíjszabályzat érvényességét az aláírással való tudomásulvétel feltételéhez kötné. Az aláírás megtagadása esetére különben a nyugdíj elvesztése ki nem köttetett és az alperes az aláírás elmaradásából a felperessel szemben nyugdíjazásáig semmiféle jogi következményt le nem vont. Ily körülmények között közömbös az, hogy a felperes az egyesülés előtt az I.-bank alkalmazásában állott és hogy azt megelőzőleg az alperesnél volt szolgálati jogviszonyát a felperes