Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

S6 Hiteljogi Döntvénytár. korlattá, mely a törvényestől eltérő, ennek a rövidebb felmondási időnek kikötését feleslegessé téve, ebben a tekintetben a törvényt lerontó jogszokássá alakult volna ki. E felfogás helyessége mellett szól az a körülmény, hogy az 1922 : XII. tc. sem látta szükségesnek a kávésok és pincérek közötti szolgálati viszonynak és felmondási időnek az 1884 : XVII. tc.-től eltérő szabályozását, holott ha az 1884 : XVII. tc.-kel ellenkező törvényrontó szokás keletkezett volna, úgy ez az újabb törvény már arra tekintettel lett volna és azt jogszabályként törvénybe iktatta volna. Ezek szerint törvényrontó jogszokás hiányában az ipartörvény 92. §-ának rendelkezéseit kellett irányadóknak tekinteni, miért is a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes részére az 1884: XVII. tc. 92. §-ának megfelelő felmondási időre járó illetményekhez való kereseti jogot meg kellett állapítani. Kény szer egyesség; cs őd. 1. 53—54. A szolgálati szerződést az üzlet folytatásához tartozó oly ügyletnek kell tekinteni, amely a Ke. R. 20. § 2. bekezdése értelmében a kény szer egyesség tartama alatt is hatályos és amelyből eredő követelés a Ke. R. 54. §-a értelmében az utóbb megnyitott csődben tömegtartozás. 2. Az üzlet folytatásához tartozó jogcseleményéknek minősülnek azon fizetések, amelyek elmulasztása esetében az adós az általa bérelt üzlethelyiségeket — bár harmadik személynek — visszabocsátani lett volna köteles. 1. A felperes — a vb. részvénytársaság ügyvezető-igazgatója — a vagyonbukott ellen pert indított szolgálati járandóságai tömegtartozásnak minősítésére és annak kifizetésére. Az alperes a többi között azzal védekezik, hogy a felperes a csődeljárásban követelését — amely részben a kényszeregyességi eljárás, részben a csőd tartama alatt teljesített szolgálataiért, részben hathavi felmondási időre illeti — mint I. osztályút bejelentette, s azt az osztályozás tekintetében sem kifogásolta, ezért tömegtartozásként való minősítésére pert nem indíthat. — A Kúria a kifogást elveti és a címbeli kijelentés alapján a felperes követelését tömegtartozásnak minősíti. (A Cst. 60. 5 1. pontjára utalás nyilvánvaló elnézésen alapszik.) — 2. A megtámadott fizetések a kényszeregyességi eljárás folyamán történtek; a fizetések elmulasztása esetében a