Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hiteljogi Döntvénytár. Az A) alatt szerint felperest, mint vezérigazgatót, rendes fizetésén felül az évi tiszta nyereségből 3 % jutalék illette. A nyereségrészesedés, ha a szolgálati viszony az év vége előtt szűnik meg, az évi üzleti eredmény alapján az eltelt időarányában illeti meg az alkalmazottat és nem veszti el a neki járó jutalékhoz való jogát abban az esetben sem, ha a szolgálati viszony a jutalék esedékessége előtt szűnik meg. —• Ennélfogva felperest a 3 °/0 jutalék 1926 január 1-től kezdve a felmondásig, attól kezdve pedig még a további három évre megilleti. A N.-i Kereskedelmi és Hitelbank, amelynél felperes alkalmazva volt. 1926 május 31-én az alperesi intézetbe beolvadván, az 1926. évre már külön mérleget nem készített és minthogy felperes az előbb nevezett intézetnek az alperesi intézetbe történt beolvadásával ennek alkalmazottjaként volt tekinttendő : a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a felperesnek járó nyereségrészesedést az egyesült társaság 1926. évi üzleti eredménye alapján állapította meg. A marasztalási összeg egy része felmondási időre járó illetmény, másik része pedig végkielégítés címén illeti felperest ; mind a két követelés a felmondás mellett történt elbocsátás tényével vált esedékessé és a törvénynél fogva, illetve a szolgálati szerződés alapján illeti meg felperest ; ennélfogva közömbös az, hogy felperes 1927 május 1-től kezdve vállalt-e és milyen feltételek mellett alkalmazást. Nem sértett tehát a fellebbezési níróság eljárási szabályt, amikor az erre nézve ajánlott bizonyítást mellőzte. N'yugdíj kiegészítés. 102. /. A Magyarországon teljesített szolgálatból eredő mindennemű igények a nemzetközi jog elvei szerint a magyar jog alapján bírálandók el. — II. Olyan kötelezettségek, amelyek az országból kivonult rt.-ot mint magyar rt.-ot terhelték, nem szenvednek változást a székhely áthelyezése által. Az alperes Magyarországon volt székhelyét 1920-ban csehszlovák területre tette át, de elébb sem volt saját nyugdíjintézete vagy -alapja, sem nyugdíjszabályzata, hanem alkalmazottainak nyugdíjáról úgy gondoskodott, hogy azokat Prágában működő biztosítótársaságnál biztosította, amely az esedékes nyugdíjakat a csehszlovák állam megalakulása idejétől kezdve 1: ] arányban cseh koronában fizette. A felperesek keresetüket arra alapították, hogy a biztosítóintézet által csehkoronában így fizetett összegek elégtelensége miatt az alperes Magyarországon s a más államok területén lakó minden nyugdíjasának nyugdíjazása időpontjától kezdve a biztosító által fizetett