Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

I4á Hiteljogi Döntvénytár. vált az a jogi helyzet, hogy alperes ezen felperest megilletett berendezési tárgyak ellenértékéhez jutott. Minthogy felperes maga is csupán készpénzbeli ellenértékét követeli az említett tárgyaknak és minthogy az üzem az A) jelű szerződés alapján majd egy éven át ténylegesen folytatva lett, jogszerű a fellebbezési bíróságnak az az állásfoglalása is, hogy az előbbi állapot akként állítandó helyre, hogy alperes a kérdéses tárgyakért a felperesnek értékmegtérítést tartozik adni és hogy a tényleges üzem alatti jövedelem és kiadás a felperest illeti. Az alperes által a szerződés alapján felperes javára teljesített viszonkereset tárgyává tett fizetések megtérítésére vonatkozó igény egynemű lévén a felperesi követeléssel, ebbe leendő beszámításának a fellebbezési bíróság álláspontjának megfelelően az anyagi jog szabálya szerint helye van, mihez képest az ekként megejtendő számadás eredményéhez képest lesz az egyik vagy másik fél részére a fennmaradó többletkövetelés megítélendő. Nyugdíj meg állapítás. 92. Nyugdíjévek hozzávásárlási jogának gyakorlására a munkaadó igazgatósága által megszabott utólagos határidőben az az alkalmazott is érvényesítheti utánvásárlási jogát, aki ezt a nyugdíjszabályzat értelmében az eredetileg kitűzött határidőben érvényesítette ugyan, de nem a maga egészében. A,perújító felperes keresetét az alperes igazgatóságának 1922. év közepén kelt rendeletére alapítja, amely szerint a nyugdíjszabályzatban a nyugdíjévek hozzávételének gyakorlására meghatározott hat havi határidő csak azon tényleges szolgálatot teljesítő, felmondásban nem álló alkalmazottak részére hosszabbíttatik meg 1922 szeptember l-ig, akik a nyugdíjszabályzat értelmében hozzávásárlási igényüket kellő időben be nem jelentették. Az említett rendelet utal arra, hogy a határidő meghosszabbítását az tette szükségessé, hogy az alkalmazottak a nyugdíjszabályzat eredeti rendelkezéseiről nem szereztek megfelelő tudomást és azokat nem értették meg kellően; ezért hosszabbítja meg a bejelentési határidőt azok részére, akik az eredetileg kitűzött határidőben nem tették meg bejelentéseiket. A fellebbezési bíróság a felperest a nyugdíj szabályzatra alapuló jog kimerítésének okából utasítja el nyugdíj megállapításra irányuló perújítási keresetével azon az alapon, hogy a felperes utánvásárlási jogát akkor a maga egészében nem érvényesítette. A Kúria a perújításnak helyet ad azon az alapon, hogy a felperes, amennyiben akkor utánvásárlási jogát a maga egészében érvényesíteni elmulasztotta, jogosítva volt azt a rendelet által kitűzött újabb határidőben arra az időre érvényesíteni, amelyre annak érvényesítését előző kérvényében elmulasztotta. (Kúria 1929 szept, 12. P. IV. 8716/1928. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróságnak a hivatkozott rendeletre alapított azt a döntését, amely jogosnak ismerte el az al-