Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)
76 Hiteljogi Döntvénytár. sához szükséges, főiskolai minősítésen alapuló, de ennek híjánT gyakorlat útján megszerzés esetén is figyelembe veendő magasabbrendíí szaktudás és szakképzettség egyik fontos tényező ugyan, de a vállalatnak a kis- és középüzemek átlagos terjedelmét meghaladó méretei mellett az alkalmazottnak munkaköre, hatásköre feltétlenül és egyenlő mértékben szintén figyelembe veendő. Az irányadó tényállás szerint azonban felperes ki az alperesi cégnél a K. Gyula igazgató által vezetett bankosztály keretében a hitelosztály vezetője volt — még kisebb hitelmegállapodásokat sem köthetett önállóan, iratokat szintén nem szignálhatott önállóan, osztályán csupán két levelező kisasszony, egy nyilvántartó és egy gyakornok volt alája rendelve — így nem töltött be oly fontosabb munkakört, amely a segédszemélyzet körén felül emelkedő, fontosabb teendőkkel megbízott tisztviselők felmondási idejére adhatott volna neki jogos igényt. Nem sértett tehát anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróság, mikor arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy felperest két évnél rövidebb szolgálati idejére tekintettel csupán három havi felmondási idő illeti meg. Szövetkezet: Igazgatóság nem állapíthat meg a maga vagy valamely tagja részére javadalmazást, 47. /. amely az alapszabályban tüzetesen nincsen meghatározva vagy közgyűlési határozattal nincsen megállapítva. — II. Nem az 1898: XXIII. tc. alapján alakult szövetkezet tagja lehet nem a szövetkezet kerületében lakó egyén is és olyan is, aki nem foglalkozik a szövetkezet üzletkörébe tartozó kereskedéssel. — A cégvalódiság csak az üzlet megkezdésekor kell hogy feltétlenül érvényesüljön, ellenben nem nyer feltétlenül alkalmazást a vállalat további életében. — IV. Nincsen akadálya szövetkezetnél sem olyan alapszabályrendelkezésnek, hoyy az egy-egy tag által gyakorolható szavazatok száma a tízet meg nem haladhatja és hogy az osztalék mértéke százalékszerüen előre nyerjen megállapítást. (Kúria 1928 máj. 22. Pk. IV. 2893/1928. sz.)