Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hiteljogi Döntvénytár. 69 vénytársaság, következésképp a fellebezési bíróság jogszabálysértés nélkül mondta ki, hogy a felperes nem utasítható el keresetével azért, mert nem az ügyletet kötő fiók, hanem maga a részvénytársaság ellen lépett fel; alaptalan tehát az alperesnek erre vonatkozó csatlakozási kérelme. Az alperes vitatta csatlakozási kérelmében azt is, hogy a felperes azon az alapon is elutasítandó, az ügy érdemének vizsgálata nélkül, hogy ugyanazon a jogalapon A. Dóra is pert indított ellene a czernowitzi bíróságnál és olt vele (alperessel) szemben pernyertes is lett s ennek az ítéletnek az anyagi jogi hatálya kiterjed az itteni felperesre is, mert ez az említett perben az alperes érdekében mellékbeavalkozóként fellépett. Ez az álláspontja is alaptalan az alperesnek, mert akár ítélt dologról, akár valamely külföldi bíróság ítéletének egyébkénti anyagjogi hatályáról legyen szó, ez csak akkor foroghat fenn, ha Magyarország és az illető külföldi állam közt viszonosság áll fenn; már pedig köztudomású, hogy Magyarország és Románia közt végrehajtás tekintetében nincs viszonosság s így arról sem lehet szó, hogy a Romániában hozott ítéletnek magyar bíróság előtt folyó jogvita tekintetében bármily anyagi jogi hatása lehessen. Alaptalan azonban a felperes felülvizsgálati panasza is. Az e részben meg nem támadott tényállás szerint a felperes nem igazolta, hogy a perben követelt összeget ő fizette be a saját javára az alperesnek cernowitzi fiókjánál, hanem a tényállás szerint azt A. Dóra fizette be azzal az utasítással, hogy az összeget az ottani fiók az alperes budapesti fiókjához utalja át a felperes javára. A kérdés tehát csak az, hogy miután A. Dóra másnap a budapesti fiók értesítésének elküldése előtt rendelkezését visszavonta, köteles-e az alperes a kereseti összeget a felperesnek megfizetni. Utalványozás alapján a felperes a kereseti összeget nem követelheti, mert az anyagi jog szabálya szerint az utalványozó mindaddig visszavonhatja az utalványt az utalványozónál szemben, amíg ez azt az utalványos irányában el nem fogadta. Annak tehát, hogy az utalványos az utalványozóitól fizetést követelhessen — az utalványozott részéről az utalványos irányában tett elfogadási nyilatkozat az előfeltétele. A jelen esetben a tényállás semmi alapot nem nyújt annak megállapítására, hogy az alperes a felperes irányában ezt a nyilatkozatot még az utalvány visszavonása előtt megtette, sőt a tényállás szerint a felperes az utalványozásról annak visszavonása előtt egyáltalában értesítve sem lett. Azzal a meg sem támadott ténnyel szemben, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az A) alatti eredetijét ő kapta kéz-