Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

62 Hiteljogi Döntvénytár. bíróság ítéletének a viszonkeresetre vonatkozó rendelkezését helybenhagyta : hatályon kívül helyezi. Egyebekben azonban az elsőrendű alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok : I. M. Dávid könyvszakértőnek a bíróság felhívására adott és a fellebbezési bíróság által elfogadott 51. sorsz. véleményéből kitűnik, hogy az 19*20. július 31-i alperesi mérlegre vonatkozó vizsgálata eredményének megállapítása során az akkor volt anyagok és áruknak — egyébként kellő részletezés és leltári adatok hiányában ellenőrizhetetlen értékét a július M-i mérlegben foglaltaknak megfelelően vette fel annak feltételezésével, hogy ez érték nem haladta meg akkori valóságos értéküket; — e mellett a berendezésre és munkaeszközökre vonatkozó értékelést illetően is elfogadta az alperesi mérlegben foglalt adatokat és azokat csupán a szükségkép alkalmazandó leírással csökkentelte ; ugyancsak okszerűen fejtette ki, hogy mely további vanyontételek küszöbölendők ki oda semmikép nem tartozókként a mérlegből, egyébként azonban a kellő bizonylatok hiányában ellenőrizhetetlen könyvelési adatokat is változatlanul beállítva és így a Sz.-féle akkori könyvszerű 183,918 K. "21 tartozást is vagyonként számbavéve, mutatott ki az 1920 július 31-i zárlat eredményeként 1-29,024 K 33 f nyerésien. Alaptalan tehát az elsőrendű alperesnek arra fektetett támadása, hogy a szakvélemény annálfogva nem volna irányadónak vehető, mert a pénzromlás révén beállt gazdasági viszonyok ügyeimen kívül hagyásává! és az ennélfogva alkalmazhatatlan békebeli könyvelési és értékelési elvek szem előtt tartásával készült volna. Az ez alapon tehát sikertelenül támadott szakvéleményből kiderülő 129,024 K 33 f-n5'i 1920 július 31-i zárlati nyereség pedig Sz. \itán kívül álló visszaéléseire tekintettel nyilván csupán fiktív, következőleg a vállalatnak nyereséges, kedvező vagyoni helyzetben lévőként, feltüntetése kétségtelenül a való tényekkel ellenkező volt. Minthogy pedig a fellebbezési bíróság azt, hogy a vállalat kedvező, 62%-os vagyonszaporulatot eredményező helyzete kimutatásával és így lényeges körülményre vonatkozó megtévesztéssel bírták reá az alperes részéről eljárt akkori intéző beltag és ügyész az elsőrendű felperest és általa a harmad- és negyedrendű felpereseket is az elsőrendű alperesi társaságba való belépésre, iratellenesség és az okszerű következtetés sérelme nélkül, a Pp. 270. §-ának megfelelő megokolással állapította meg : tehát az ezt támadó alperesi felülvizsgálati panaszok elutasítandók. Megtévesztés alapján pedig az elsőrendű felperes, valamint az elsőrendű alperessel vonatkozásban általa képviselt felperestársai annak ellenére is megtámadhatják a jogügyletek érvényességét, hogy az elsőrendű felperes a vállalat pénzkezelésénél*bekövetkezett visszaélések kiderülte után is egy ideig tovább működött beltagként, mert a megtámadás jogáról való kifejezett lemondást az elsőrendű alperes sem vitai, maga a tovább működés pedig e jogról való lemondásként annál kevésbbé sem minősíthető az adott esetben, mikor az irányadó tényállás szerint a \aló helyzet végleges és tüzetes megállapítása volt a felperes tovább-