Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hiteljogi Döntvénytár. részéről kötöttnek a fellebbezési bírósági ítéletben felhozott jogutódlás alapján sem, mert egyrészt az a körülmény, hogy a feloszlott közkereseti társascégnek s özv. S. Gusztávné egyéni cégének ugyanazon a helyen volt üzleti telepe, s hogy az utóbbi ugyanazt a cégszöveget használta, mint amely alatt a közkereseti társaság bejegyezve volt, egyéb adatok nélkül nem alkalmas a jogutódlás fennforgásának megállapítására, de különben sem lehet a jogutód által kötött kényszeregyességet a jogelőd által megkötöttnek tekinteni, a jelen esetben annál kevésbbé, mert a B) alattiból kitűnőleg özv. S. Gusztávné a kényszeregyességet nem mint a megszűnt közkereseti társaság jogutódja, hanem a saját személyében, illetve egyéni cége alatt kérte és kötötte meg az ő, illetve egyéni cégének hitelezőivel. Nem változtathat ezen az a körülmény, hogy a kényszeregyességi hitelezők között kisebb vagy nagyobb számban olyanok is szerepeltek, akik a megszűnt közkereseti társaságnak voltak a hitelezői, mert ezek a hitelezők is érvényesíthették követeléseiket az özv. S. Gusziávné, illetve egyéni cége kérelmére megindult kényszeregyességi eljárásban nevezett adós ellen, akár mint a közkereseti társaság volt tagja, akár esetleg a társaság üzletének átvevője ellen vagy bármi más címen a nélkül, hogy erre tekintettel az egyesség a megszűnt lársascég által kötöttnek volna tekintendő. A jóváhagyott csődönkívüli kényszeregyesség folytán — az 1410,1926. M. E. sz. rendelet 92. §-ának harmadik bekezdésében említett eseten kívül — csupán a kényszeregyességi adós szabadul az egyességben vállalt kötelezettségen túlmenő tartozásai alól, de nem egyúttal az adóssal együtt vagy egyetemlegesen kötelezettek is. s ezért nincs jogi akadálya annak, hogy a társasági tartozásokért a társaság feloszlása után is a törvényes elévülési időn belül egyetemleg felelős társlagok valamelyikének, a jelen esetben özv. S. Gusztávnénak tartozása az általa kötött kényszeregyesség következtében csökkenjen, a többi volt lárstagé pedig, a jelen esetben az alperesé, ennek ellenére is az eredeti összegben fennmaradjon. Annak, hogy az özv. S. Gusztávné által a hitelezőivel kötött egyességben vállalt kötelezettség tekintetében az alperes a li) alatti tartalma szerint készfizetői kezességet vállalt, szintén nem lehet az a következménye, hogy ezáltal az alperes a társtagi minőségből származó teljes mérvű, illetve összegű felelősségtől mentesüljön, mert a hitelezők azáltal, hogy az alperesnek az özv. S. Gusztávné tartozásai tekintetében felajánlott ezt a járulékos kötelezettségvállalását elfogadták, nem vesztették el az igényüket ahhoz, hogy az alperest, mint a megszűnt közkereseti társaság volt tagját a K. T. 88. és 121. §-ai értelmében terhelő és az