Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

144 Hiteljogi Döntvénytár. Nyugdíj átértékelés: Szolgálatadók nyugdíjintézeteinek együttes kezelésére összesített közös szerű és a munkaadó egyetemleg felelnek, 87. /. de az átértékelésre a nagyobb teljesítőképességgel bíró munkaadó vagyoni helyzete irányadó, — //. viszont a közös szerv fizetőkötelezettsége csak a munkaadó, mint egyik alapító tag által hozzá beszolgáltatott, ennek külön nyugdíjaként kezelt érték erejéig állapítható meg. - III. A munkaadó a végkielégítés címén az alkalmazottnak kifizetett összeget beszámíthatja, de csak az 1926: XVI. tc. életbelépése után kifizetett nyugdíj-összegekbe. (Kúria 1928 okt. 10. P. II. 458/1927. sz.) Indokok: A kir. Kúria által hasonló ügyekben hozott ítéletében az úgynevezett ccC. nyugdíjegyesület)) alapszabályainak tartalmából levont következtetés alapján elfoglalt jogi álláspontja szerint, az úgynevezett «C. nyugdíj egyesület)) nem maguknak az alkalmazottaknak nyugdíjbiztosító intézete, nem az alapítótagoklól független biztosító intézet, hanem tulajdonképpen az alapítótagok, mint szolgálatadók nyugdíjintézeteinek együttes kezelésre összesített közös szerv, melyet a munkaadók az alkalmazottaik elismert nyugdíjigényeinek kezelésére, ellátására létesítettek. Minthogy pedig az ilyen kezelési szerv létesítésével a szolgálatadó — a bírói gyakorlatban kifejlődött jogszabály szerint — az alkalmazottjával szemben a nyugdíjfizetés tekintetében személyes felelőssége alól nem mentesülhet, hanem őt a nyugdíjegyesülettel egyetemleges felelősség terheli: ennélfogva a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, midőn a felperesnek a keresetbeadás hónapjától kezdve lejárt nyugdíja átértékelésénél és pedig az 1925. év június és július hónapokra vonatkozólag az 1926 : XVI. tc. életbelépése előtt irányadó jogszabályoknak megfelelően, az 1925. év augusztus hó 1. napjától esedékes nyugdíjak átértékelésénél pedig az 1926. évi XVI. tc. 12. §. érielmében, az elsőrendű alperesnél nagyobb teljesítőképességgel bíró másodrendű alperes vagyoni helyzetét vette irányadóul és az átértékelést ezen alapon, illetőleg az 1925. év augusztus hó 1. napjától kezdve lejárt nyugdíjakra vonatkozólag, a hivatkozott tc. 3. és 4. §-ának megfelelően a másodrendű alperes arányszáma szerint eszközölte. Tekintettel azonban arra, hogy elsőrendű alperes «C. nyugdíjegyesület)) alapszabályainak rendelkezéseiből kitűnőíeg,az alapító-