Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

hiteljogi Döntvénytár. 103 dóságainak átértékelésére nézve a jelen perben is alkalmazandó 1926 : XVI. le. 3., 4. és 4 2. §-ai értelmében általában az arányszám irányadó, melyet alperes 30%-ban állapított meg és törvényes időben közzé is telt; mégis, tekintettel arra, hogy felperes a nevezett alperesi részvénytársaság m—i vasúti üzeménéi teljesített szolgálatot és felperes az ennek alapján járó nyugdíj átértékelését követeli: a fennforgó esetben az id. t. 2. és 11. §-ai értelmében nem az arányszám szerinti, hanem a bírói átértékelés szabálya alkalmazandó. A hivatkozott törvény 2. §-a szerint a közforgalmú vasútnál teljesített szolgálat alapján járó nyugdíj mértékére nézve külön jogszabályok irányadók ; és amennyiben arra nézve a törvény életbelépéséig külön jogszabály nem intézkedett; felhatalmaztatott a minisztérium, hogy a 2. §-ban felsorolt ilyen vállalatok alkalmazottai nyugdíjjárandóságának mértékét rendelettel szabályozza. A törvénynek ebből a rendelkezéséből, és a hozzáfűzött miniszteri indokolásból nyilvánvaló, hogy kivételes elbánásban kívánta részesíteni a magánjogi szolgálati szerződéssel alkalmazottak köréből nemcsak azokat, akik az államnál, vagy törvényhatóságnál, hanem azokat is, akik az állami hatóságokkal szoros kapcsolatban álló valamely intézménynél teljesített szolgálat alapján jogosultak a nyugdíjra. Minthogy a törvény a 2. §. alkalmazását nem köti ahhoz az előfeltételhez, hogy a közforgalmú vasút önálló jogi személv legyen, hanem csupán az üzem minőségét és az annál teljesített szolgálatot tekinti irányadónak ; és minthogy ekként a m—i vasút önálló jogi személyiségének hiánya és alperes üzemei közé tartozó volta közömbös: ennélfogva a felperesnek közforgalmú vasútnál teljesített szolgálata alapján járó nyugdíj átértékelése az 1926: XVI. te. 2. §-ának rendelkezése alá esik. E nyugdíj átértékelésének mértékére nézve azonban az ítélethozatalt megelőző tárgyalás befejezéséig sem külön jogszabály, sem miniszteri rendelet nincs; alperesnek a kereskedelmi miniszter által jóváhagyott nyugdíjszabályzata pedig — mint alperes egyoldalú rendelkezése — a 2. §-ban említett külön jogszabálynak nem tekinthető. Ennélfogva az id. t. 11. §-a értelmében az átértékelésre irányadó mértéket a rendes bíróságnak keh megállapítania. Ezzel szemben nem hivatkoznánk alperes az 1923. évi december hó 31. napján kötött kollektív szerződésben foglalt nyugdíjrendezésre — és pedig tekintet nélkül arra, vájjon felperes tagja volt-e a szerződést kötő valamelyik szakszervezetnek — mert az 1926 : XVI. tc. rendelkezéseivel szemben — annak 14. §-a értelmében a pénz érték csökkenésének figyelembevételével egyességileg megállapított nyugdijjárandóság mértéke tekintetében az egyesség